A szervezetfejlesztés talán legfőbb eszköze a múltbeli események kiértékelése. Ennek fő színtere a minden heti DB első napirendi pontja, a „Múlt hét”. Ennek keretében végighaladunk az előző héten történteken, s a DB, valamint a jelen lévő, napjainkban általában mintegy húsz-harminc kollégista megbeszéli: mit csináltunk jól, mit rosszul, kit kell megdicsérni, kit leszúrni, s mik a tanulságok. Ez a napirendi pont gyakran másfél-két órát tart, s érthetően a szervezeti tanulás egyik fő eszköze. A DB feladata az egyes bizottságok munkájának értékelése is, ez általában megbízatásuk lejártakor, illetve nagyobb események alkalmával esedékes. A DB által választott bizottságok munkáját a Kollégiumi Gyűlés értékeli.

A személyes értékelések rendszere a népi kollégiumok hagyományaiból ered, ahol a tagok értékelése az úgynevezett kritikát-önkritikát magában foglaló ülések keretében ment végbe. Ezek sokszor igen rosszízű emlékeket ébresztenek, a – főként a népi kollégiumok utáni – korra jellemző vonásaik miatt gyakran „kommunista öngyónásnak” nevezték őket, de a hagyomány alapja valójában egy pozitív, komplex közösségi önértékelési rendszer. A Szakkollégiumban a legelső időszaktól kezdve voltak olyan események, ahol a közösség értékelte az egyes kollégisták személyes munkáját, és talán megalapozottan reméljük azt, hogy a népi kollégiumi időszak torzulásait kiküszöbölve. Ezt a reményt arra építhetjük, hogy a kollégiumi szlengben „önmarcangolásnak” nevezett események formáiról sok vita volt, és vélhetően lesz is, de a létjogosultságuk soha nem kérdőjeleződött meg.

A legfontosabb ilyen esemény a minden évi nyári táborban lezajló értékelés, amely mai formájában évfolyamonként történik, s egy egész napot vesz igénybe. Először minden jelenlévő elővezeti, hogyan értékeli az elmúlt évét, majd évfolyamtársainak hozzászólásai következnek, s végül a DB (előzetesen zárt ülésen kialakított) értékelését is elmondja a jelen lévő DB-tag. Ezeknek az értékeléseknek érthető módon hullámzó a hangulatuk, s persze sajnos előfordul, hogy valami félremegy, de az őszinte véleményeket végül is mindenki tanulságosnak tartja. Az önmarcangolás gyakorlata decentralizáltan is létezik: a DB évente kétszer tart saját – kollektív és személyi – értékelést, de az SZMT és más testületek gyakorlatában is szerepel. Fontos továbbá, hogy a DB minden félévben áttekinti a teljes kollégiumi névsort, s az évek során többször változott (de mindig nyilvános) keretek között megpróbál segítséget nyújtani a lemaradóknak, illetve számonkéri a krónikus nem teljesítést. Ezen személyes DB-értékelések végkimenetele segítő tanácsoktól kizárási javaslatig terjedhet.

A fentiekben leírt közösségi struktúrák és folyamatok egymás mellett élése, egymásra hatása teremti meg azt a közeget, ahol mindenki számos szálon kapcsolódhat egyszerre társaihoz és az intézmény egészéhez. Ezáltal jönnek létre a feltételei annak, hogy a sokrétű intenzív kölcsönös csiszolódás, nevelés révén fejlődve mindenki megtalálja a saját útját, azt, hogy milyen értékrendet, szokásokat, ambíciókat visz magával a kollégiumból.

Az önigazgatás elvei alapján a kollégiumban létrejövő struktúrákat a tagság akarata határozza meg, így működésünk minőségének fontos mércéje a szervezeti és közösségi struktúrák összhangjának mértéke. Szervezeti és működési szabályzatunkban gondosan ki van munkálva, hogyan kell követnie a közösségi akaratot a formális szervezet alakításának.