Az első évtized elején beindult bolognai folyamatra (ami az Európa Tanács által kezdeményezett, az egységes Európai Felsőoktatási Térség létrehozását célzó lépéssorozat munkaneve) jó előre igyekezett felkészülni a kollégium, számos fűtött vitát rendeztünk, hogy aztán kiderüljön: az első időben a változások alig érintették a kollégiumot, gyakorlatilag az összes rajkos az alapszak után közvetlenül folytatta mesterképzésen, méghozzá a Corvinuson belül. Később fokozatosan változott a helyzet, amihez a kollégium máig rugalmasan alkalmazkodik viták és SZMSZ módosítások sorozatával. Ebben az időben kezdett nagyobb problémává válni sok kollégista 20-40 órás munkavállalása. Ez részben anyagi gondok miatt történt, de talán még nagyobb mértékben a külvilágból érkező impulzusok hatására: a vállalati szféra kifejezetten kereste az olcsón foglalkoztatható diákokat, az egyetemi oktatás alacsony követelményrendszere pedig lehetővé tette az akár teljes munkaidőben dolgozást. A munkavállalás kérdése máig napirenden van, mindkét említett tényező ma is szerepet játszik. Eközben a kollégiumi élet tovább fokozott aktivitása még inkább teljes embert kíván.

 

 

Bevezettük a „Szakkollégium Tanára” kitüntető címet, amelyet évente legfeljebb egy, tartósan (legalább hat, nem feltétlenül egymást követő féléven át) kurzust tartó, kiemelkedő oktatónk kaphat meg azóta is, a kollégiumi gyűlés szavazata alapján. Ugyanakkor kénytelenek voltunk megalkudni azzal, hogy pénzügyi források hiányában nem tudtuk megfelelően emelni a tanári fizetéseket. 2002-ben megtartottuk az első online kurzust, igaz, hogy nem sikerült végigcsinálni, de figyelemre méltó kísérlet volt. Rendszeres szakmai kapcsolatban voltunk a romániai magyar szakkollégiumokkal: többször jártunk Kolozsváron, Csíkszeredában és Nagyváradon. 2004-ben Gyalun szerveztük meg az első határainkon túli NYATA-t, amely sok év után újra nagy létszámú részvétellel zajlott.