A kooptáláskor az újonnan felvettek körben ülnek, és egy idősebb – jellemzően szenior – vezetésével kibeszélik az első másfél hónap élményeit. Mindenki sorban szót kap. Végül egy vitán kiválasztják maguk közül, hogy kit jelölnek a DB-be, a Rajk legáltalánosabb csúcstestületébe. (Jogilag a DB kooptál két UF-tagot, de olyan még nem történt, hogy ne az évfolyam által kiválasztott tagokat venné fel.) A vita során javasolnak jelölteket, majd minden jelöltet megkérdeznek, hogy vállalja-e. Ezután vitatkoznak, nyomatnak (támogatnak) és ellennyomatnak (ellenérveket hoznak fel egyes jelöltekkel kapcsolatban). Mindezt a koli teljes közössége előtt egy nyílt ülésen – ahol azonban csak az UF-ek szólalhatnak fel. A Rajk teljes közössége ott szokott ilyenkor lenni (pedig hivatalosan semmi szerepük az idősebbeknek), és feszülten figyelik a 2-3 órás UF-vitát.

Én rajkos diákként nem is vettem észre, hogy ez mennyire szocializációs aktus. Pedig kicsiben – maguk közt – itt lejátsszák az UF-ek az egész rajkos intézményi világot.

A Rajk kultúrájának egyik legmeghatározóbb része a folyamatos önreflexió; értékeld az éved, a személyes tevékenységeidet és a társaidat is. Merj véleményt megfogalmazni mind a saját, mind mások tetteiről. Mondj véleményt a másik ember tetteiről, de ne mint embert ítéld meg, hanem csak a magatartását. Tanulj meg kritikát meghallgatni, akár olyanoktól is, akik nem ismernek, csak kívülről látnak, és tanuld meg azt, hogy ez nem a személyes integritásodat támadja, hanem csak a magatartásodat. Jelölj képviselőt, vállalj felelősséget, merj nemet mondani, ha nem vállalsz valamit, de indokold meg, merj vitatkozni személyes kérdésekről és végül dönts!

Az egész persze játék, ahogy a Rajk is az. De tétje van! Mert az egész közösség nyilvánossága előtt zajlik, és mert az eredményeképp valós hatása van az eseménynek (a Rajkban adható legmagasabb jutalom a közösség vezetésében való részvétel). És persze drámák zajlanak le itt is időnként – csúnya érvelések, sértések és sértődések, kiélezett szavazások. De a végén az egész közösség ünnepli meg az összes résztvevőt – vesztest és nyertest egyaránt. Mert a Rajk-modell lényege, hogy merjük kiélezni a konfliktusokat, merjünk mélyre menni, de ez csak akkor megengedhető egy közösségben, ha a végén van katarzis, és a vesztesek a közösség ünnepelt tagjaivá válhatnak újra meg újra, a győztesek pedig nemcsak nyernek, hanem felelősséget is kapnak.