A tanulságok levonása és valamennyire a mai lehetőségek felvillantása érdekében érdemes tablószerűen összefoglalni a kollégium politikai-társadalmi kérdésekhez való viszonyulásának időbeni alakulását, a legfőbb fordulatokat jelezve. Ezek a fordulatok természetesen nem pontszerűek voltak, hanem a folyamatosan változó tagságban, az egyes időszakokban megjelenő fő tendenciák változásait ragadják meg. (A folyamatok részletesebb leírása, értékelése megtalálható a kollégium más dokumentumaiban.)

 

 

Egyre kevésbé akarták elfogadni az emberek, hogy rosszkor születtek, s hogy hiába várnak. A Bibó Szakkollégiummal összefogva más kollégiumokat is bevonva megszerveztük az első nagy országos szakkollégiumi találkozót a szarvasi NYATA-t, amelytől szinte egyenes út vezetett a FIDESZ megalakulásáig, ahol az alapítók legnagyobb csoportja (ez nem köztudott) a rajkosok voltak.

 

 

A rendszerváltást már úgy éltük meg, hogy deklaráltan visszahúzódtunk az intézményi politizálástól. A Rajk nem akart kifejezetten politikai szervezetként megjelenni, hanem tudatosan a korábbinál intenzívebb, új tartalmú szakmai munkát helyeztük előtérbe. Az intézményi kiálláshoz szükséges közösségi egyetértéshez képest hangsúlyossá vált a belső pluralizmus, ezzel összefüggésben élesedtek az értékviták. Kerestük, de nem nagyon találtuk az új társadalmi mozgásokba való bekapcsolódás lehetőségeit. A Rajk szellemiségétől idegen volt (s ma is az), a gyűlöletkeltésre, árokmélyítésre, nyílt demagógiára épülő politizálás. A közvetlen politikai tevékenység helyett a Rajk – többé-kevésbé deklaráltan – a szakpolitikában látta a társadalmi érzékenység megnyilvánulási területét. A szakkollégiumi mozgalom is nagyon visszaesett, valójában csak a 2000-es évek közepén kezdett újra aktivizálódni.