Nyilván a legélesebb, a tagokat legjobban érdeklő kérdés a közösség (és abban a demokrácia) és a magánszféra határa.

A Rajkban közösségi döntés a szobaelosztás, amit a DB hoz meg. Ki kivel lakhat egy szobában, egy emeleten („szinten”). A DB döntése egy nulladik ajánlat, utána lehetséges a szabad csere, de a gyakorlatban a kollégisták alig élnek ezzel.

Számomra kissé félelmetes, ahogy az emberek elfogadják ezt közösségi döntést a legmélyebb, mindennapi életüket meghatározó dologban. Persze, majd minden egyetemi és különösen középiskolai kollégiumban ez nem is kérdés; a bürokrácia logikája oszt be. Itt viszont a megválasztott pár ember dönt, és például elfogadott alapelv, hogy jóbarátok-barátnők lehetőleg ne lakjanak együtt. Legyen minden szintnek, szobának dinamikája, sokfélesége.

A másik érdekes példa az elvi viták rendszere – ezekről más helyütt részletesen írok, itt csak a magán- és a közösségi szféra szempontjából vizsgálom. Ezeken a vitákon végső soron a tagok világnézetéről beszélgetünk (mit gondolunk a nemzetről, családról, morális dilemmákról, akár aktuálpolitikai kérdésekről stb.). Közösségi norma, hogy elmondják az emberek a véleményüket (persze szigorúan nem kötelező!), ugyanakkor ezeknek a beszélgetéseknek a végén nincs döntés. Az intézmény nem köteleződik el egyik vagy másik álláspont mellett; nem akarja elvenni az egyének jogát a saját véleményalkotáshoz, és nem tántorít el a saját véleményük melletti kitartástól. Ehhez kapcsolódik szorosan az a „doktrinának” becézett elv, hogy a Rajk intézményileg nem politizál. Ez nem azért van, mert ne tartanánk a politikát fontosnak, nagyon is annak tartjuk. A célja ennek épp az, hogy az intézményi álláspont ne szoríthassa ki az egyéni véleményeket és akciókat.

Érdekes példa a koordinációs mechanizmusok közti választásra a takarítás kérdése. Lássuk be, minden együtt élő közösségnél ez az egyik végső kérdés – a konfliktusok egyik melegágya. Kívülről komikusnak tűnhet, de volt már arról közösségi vita, hogy „evés előtt vagy után kelljen mosogatni…”. Volt, hogy egyetemi alkalmazottak takarítottak, majd a közösség úgy döntött, hogy inkább saját hatáskörébe veszi a dolgot, és felvettünk saját alkalmazottakat. Volt arra is példa, hogy pár kollégista alapított egy vállalkozást, és pénzért takarított a kollégiumban. Volt, hogy a kollégium nagy felbuzdulásból kitakarított önkéntes alapon (emlékszem, milyen büszkén mutatták a csillogó-villogó emeletet – hát ez tényleg szép, de mi ez a szag? Lehervadt a mosoly, amikor benyitottak az egyik hűtőszekrénybe, hát az valahogy kimaradt).

A Rajk-modellben a demokrácia az alapvető koordinációs rendezőelv: ez azt jelenti, hogy a közösség dönt arról, mit tekint közügynek – és ha valamit annak tekint, akkor azt a demokrácia szabályai szerint intézi. Tehát tudatos döntés, ha valamit nem a közvetlen demokrácia útján csinálunk. Nyilván nem közvetlen demokrácia alapján kezeljük a munkáltatói szerepet az alkalmazottak felé. Persze ez esetben is a közösség adott felhatalmazást, hogy valaki gyakorolja a munkáltatói jogokat. Ilyen tudatos döntés az is, hogy a rajkosok egyetemi tanulmányait nem tekintjük a Rajk szempontjából közügynek (sok más szakkollégium annak tekinti). És ilyen példa az is, hogy a Rajk még akkor sem tesz politikai állásfoglalást, ha azt a szűk többség el is fogadná. Ugyanakkor a demokrácia alapvető voltának másik forrása, hogy a közösség bármikor visszaveheti ezeket a területeket a demokrácia keretei közé (jellemzően az egyszerű többségnél szélesebb, jellemzően 2/3-os támogatottság esetén).