Az újonnan felvettek szocializációja a kollégium egyik legfontosabb, s ennek megfelelően gyakorlatilag folyamatosan a figyelem középpontjában álló folyamata. Fontosságát az az egyszerű tény adja, hogy a kollégium egyötöde a dolgok rendje szerint évente cserélődik, ha tehát fenn akarjuk tartani a működés folytonosságát, nagy figyelmet kell fordítani a mindenkori új tagok beépítésére a kollégium közösségébe, kultúrájába, munkájába. Ezt a folyamatot hagyományosan szocializációnak neveztük – az utóbbi időben azonban a hatékonyabb és elvszerűbb beépítés érdekében folytatott viták hatására elkezdtük az integráció kifejezést használni. A változás lényege, hogy a szocializáció kifejezést egyoldalúnak érezték a változtatásra javaslatot megfogalmazó rajkosok, mondván, hogy túlságosan az alkalmazkodás igényét fejezi ki, mintegy paternalista módon, ezzel szemben az integráció az aktív, mind az UF (újonnan felvett szakkollégista), mind a kollégium részéről cselekvést megkövetelő viszonyulást fejez ki.