A felvételi katartikus élményére mintegy ráépül az első szocializációs esemény, a „Kopaszi-gát”. A vasárnap hajnalban meghozott, s azon nyomban minden csatornán kommunikált döntés kedvezményezettjeit késő délutáni időpontra a kollégiumba hívjuk, s elmegyünk a „Kopaszi-gátra”. Az esemény neve a hagyományos helyszínre utal: vagy harminc éve már, hogy a földrajzilag létező Kopaszi-gátra elkezdtünk járni – ez akkor egy lepukkant vidék volt, egy parányi kocsmával, és volt egy fedett kültéri placc is. Aztán a városfejlesztés meg a kapcsolódó civilizáció kiszorított bennünket a helyről, de a név megmaradt. Továbbra is igyekszünk a város kevéssé frekventált helyein megrendezni az eseményt, de egyre nehezebb alkalmas helyet találni, sorra lebontják, felszámolják a lumpenromantika helyszíneit.

 

 

A formális bevezetést követő hajnalig tartó beszélgetésekbe és sűrű koccintásokba torkolló eseménynek az szab határokat, hogy a vizsgaidőszak hajrájában vagyunk. Ennek ellenére a részvétel gyakorlatilag teljes körű.