Ahogy a rendszerváltás egésze nem pontszerűen ment végbe, úgy a Rajkban is folyamatként éltük meg. 1988–90 között számos olyan esemény zajlott le, amelyek ebbe a folyamatba illeszkedtek. A legfontosabb persze a belső közélet aktivitása volt, de rendeztünk joggal legendásként számontartott előadásokat, megtartottuk az első Közép-európai Konferenciát, szerveztünk több tábort erdélyi diákoknak.

 

 

 

Itt érdemes megemlíteni, hogy ugyanebben a táborban kezdődött el a rajkos alumni szervezet (VOSZK = Volt – más forrásokban Végzett – Szakkollégisták Köre, részletesen lásd a IV. fejezetet) erőteljesebb intézményesüléséhez vezető folyamat. Ennek az elnökség átalakításán túl fontos lépése volt, hogy megalakítottuk a Rajk Szakkollégisták Egyesületét, amely azóta jelentős fejlődési folyamaton átmenve a voszkos együttműködés fő szervezeti keretét jelenti. Az egyesületet 1986 decemberében jegyezték be először, de adminisztratív okok miatt újra kellett alakulnia, alakuló ülése 1990 decemberében volt. Szimbolikus és gyakorlati szempontból is lényeges volt 1993-ban az első (azóta rendszeresen megújított) rajkos Ki Kicsoda? létrehozása, amely a végzettek elérhetőségeit tartalmazza.

 

 

Az első szabad választás tavaszán ünnepeltük a Rajk fennállásának 20. évfordulóját. Az eseménysorozat kiemelkedő pontja a Szellemjárás címmel megrendezett konferencia volt, amit méltán nevezhetünk a rendszerváltást előkészítő generáció seregszemléjének. A mintegy húsz előadó a tudomány és a közélet csúcsait képviselte, olyan széles ideológiai platformon, amiről azt gondoljuk, nemigen jöhetett akkor már létre máshol, mint a Rajkban. (Hasonló értéket képvisel a 25 éves évfordulóra készített Látószögek című interjúkötet, amelyről még lesz szó.) A pluralitást reprezentálta a választással csaknem egy időben szervezett évfordulós ünnepség, ahol a választáson indult komoly politikai pártok szinte mindegyike képviselve volt a megjelent szép számú voszkos körében. Az évforduló és a választás eseményei nemigen hagytak időt ünneplésre, de a kollégiumot érezhetően áthatotta a rendszerváltás érzete.

 

A kollégium által követendő stratégiáról szóló diskurzusok egyik hamar kialakult alaptézise lett, hogy tevékenységeink súlyozásában jelentős átrendezést kell végrehajtani, a politikaitól a szakmai tevékenység javára – a rajkos szleng szerint erősíteni kell a szakmai pillért a társadalmi rovására. Ennek a váltásnak fő eleme a kurzusrendszer már említett átszervezése, de több fontos további eleme is volt. Nagyon komoly viták után bevezettük az egymásra épülő kurzusok rendszerét, azaz – nem kötelező, de irányadó – tantervet készítettünk a kollégisták számára a közgazdaság-tudományi, gazdálkodási és társadalomtudományi szakterületeken. Ennek a rendszernek a változatai ma is működnek egyes szakkollégiumokban. Nálunk nem vált be, mert egyrészt a rajkosok hallatlanul magasra értékelik, hogy minden félévben megújíthatják személyes szakmai programjaikat, másrészt kiderült, hogy a jó néhány kurzus rendszeres ismétlődését megkövetelő rendszer számára nem tudunk évről évre egyenértékű oktatói gárdát fenntartani.

 

 

A külföld felé fordulás fontos megnyilvánulása volt a Neumann-díj létrehozása (lásd 6.5. fejezet), amit az a törekvés motivált, hogy elérjünk a tudomány csúcsaira, és megnyerjük a világ legkiválóbbait, hogy eljöjjenek hozzánk. A díj bevezetését több éven át tartó viták előzték meg, sok volt az aggodalom az elfogadtatását és fenntarthatóságát illetően – az idő, mint tudjuk, igazolta a kezdeményezést.

 

 

A siker igen fontos volt a kollégium önbecsülése, sőt öndefiniálása szempontjából is, ami sok vita tárgyát képezte a kilencvenes évek első felében.

 

 

Nem segítette a kibontakozásunkat az 1994-es választás sem, amely során a Rajkban ekkor még mindig leginkább támogatott párt, a FIDESZ, nagyot bukott, a másik jelentős kollégiumi népszerűségnek örvendő SZDSZ pedig egy nehezen elfogadhatónak ítélt koalícióba lépett be.