De vajon nem rontja-e a döntések színvonalát, hogy laikusok, az adott kérdésben nem túlzottan képzettek szavazataitól függenek? Valójában a laikusok szerepe nagyon is fontos! Az egyes álláspontok elkötelezettjeinek őket kell meggyőzni: ezért készülnek föl, vonnak be akár külső szakértelmet is. A demokratikus döntések épp arra vezetnek, hogy a különböző szaktudások a helyükre kerüljenek. A szakértői mítosz – hogy „azok hozzanak döntést, akik értenek hozzá”, akármilyen triviálisan igaznak tűnik, nagyon is félrevezető. Ugyanis a komplex problémáknál nem is olyan világos, hogy milyen szakértelemre van szükség, és azt a döntéshozatal mely szintjébe érdemes bevonni.

Vegyünk egy magyarországi példát: divatos álláspont, hogy egy atomerőmű megépítéséről nehogy laikus polgárok vagy hozzá nem értő politikusok döntsenek szakértők helyett. No, de akkor milyen szakértőre van szükségünk? Talán atomfizikusokra? Valójában itt az a kérdés, hogy atomerőművet vagy gázerőművet érdemes-e építeni, esetleg bármilyen más forrásból beszerezni a villamos energiát; ez pedig alapvetően közgazdasági-pénzügyi kérdés! Atomfizikusra akkor van inkább szükség, amikor az a kérdés, hogyan kell megépíteni egy atomerőművet, nem annál a kérdésnél, hogy érdemes-e? Persze felmerül ezer más szempont is: környezetvédelmi, biztonságpolitikai stb. Egyáltalán nem világos, hogy ki a releváns szakértő, és a különböző szakértők véleményét milyen súllyal vegyük figyelembe? És akkor arról még nem is beszéltünk, hogy a szakértők jellemzően érdekeltek is abban, hogy befolyásolják a döntést: egy atomfizikus mindig inkább atomerőműpárti lesz, míg egy ökológus inkább napelemeket telepítene, és ezt nem is érdemes hibául felróni nekik. Hívjunk hát elfogulatlan szakértőket?! Ezzel az a baj, hogy minél „elfogulatlanabbak”, annál kevésbé szakértők – hiszen, ha értenek az adott témához, akkor jó esetben ahhoz kapcsolódó területen dolgoznak; viszont így már elfogultnak tekinthetjük őket. Persze hívhatunk messze földről szakértőket, de vajon megnyugtató lenne-e, ha Magyarország iránt nem igazán elkötelezett külföldiek döntenének a hazai problémáink esetén? És ez nem csak bizalmi kérdés! Egy komplex döntés mindig kockázatvállalásról is szól: nincs egyértelmű válasz, ehelyett érvek és ellenérvek közti mérlegelés van, miközben a jövő bizonytalan. A döntés következményeiben nem érintettek vajon megfelelően értékelik-e a kockázatokat (hajlamosabbak vagyunk bátrabbak lenni, ha baj esetén más viseli a költségeket). És végül, ha az élet másként alakul, és egy oly megalapozott döntésről is kiderül, hogy már nem jó, az érintettek elfogadják, ha nem voltak bevonva? A felelősöket el lehet majd érni, és felelősségre lehet őket vonni?

Nem érdemes kötelező népszavazást tartani csak önmagáért. Nem ettől lesz demokratikus valami (és fordítva: nem azért kell úgy csinálnunk valamit, mert úgy demokratikus)! Ehelyett több ember közössége jobb döntést tud hozni, mint bármilyen szakértő vagy kis szakértői csoport. És ez a nehezebb, bonyolultabb kérdéseknél még inkább így van. Ennek két feltétele van: