Azokat, akik még tanultak oroszul, érdekes tapasztalatokhoz juttatja, ha más szláv nyelvekkel találkoznak: valamennyi bizonyosan ismerősnek fog tűnni a szlovák, cseh, ukrán, bolgár, szerb, horvát, szlovén stb. nyelvből, mégis nyilvánvaló, hogy nagyon is különböző nyelvekről van szó. A szlavisták szerint a szláv nyelv a 10–12. század körül még viszonylag egységes volt, tehát már kb. 1000 éves elkülönülés is komoly eltéréseket okoz.

Lehet olyan szókapcsolatokkal szórakoztatni az érdeklődőket, amelyek meghökkentően hasonlóak a magyar és a hanti nyelvben: χus low ’húsz ló’, kăt ne ’két nő’. Csakhogy ezek téves képzetekhez vezetnek, mert olyan, válogatott szavakból állnak, amelyek egyikében sem mentek végbe komoly hang- és jelentésváltozások a két nyelv szétválása óta. Például a Reguly Antal által gyűjtött hanti hősénekek egyik gyakori fordulatát: tuw mewəlti χot annak ellenére is csak segítséggel lehet megérteni (’tó melletti ház’), hogy rendre a magyarral rokon és viszonylag hasonló hangzású szavak alkotják. Egy véletlenszerűen kiválasztott hanti mondat a magyar fül számára nem érthető: Ăŋkem tăm wɔšn rupitl ’Anyám ebben a városban dolgozik’. Vagyis az eltelt két és fél évezred során mindkét nyelvet olyan mennyiségű eltérő nyelvi változás formálta, hogy komoly különbségeken sem szabad csodálkoznunk.