Az írásbeliségnek – amelyet a 20. század elején hoztak létre más szovjetunióbeli nyelvekhez hasonlóan a hanti számára is – nem volt nagy hatása a hanti kultúrára. Ez nem jelenti azt, hogy ma ne lennének hanti írók és költők, ne jelennének meg kiadványok, folyóiratok ezen a nyelven, hogy ne alakult volna ki a hanti nyelvet és kultúrát szívén viselő értelmiség – ugyanakkor a tájékozódás, az oktatás, valamint a kultúra fogyasztásának nyelve az orosz. Annak, hogy egy erős irodalmi nyelv kialakuljon, természetesen akadálya volt a nyelvjárási széttagoltság is. A hanti nyelvet – rövid latin betűs korszak után – a cirill ábécé betűivel írják le, és ez az írásmód az évtizedek során egyre pontosabb lett. Mára már cirill alapú mellékjeles, fonematikus írásmód is kialakult, vagyis minden olyan hangot, amely jelentésmegkülönböztető lehet, külön betű jelöl. Ezt azonban nem mindenki használja: elsősorban a nyelvészek támogatják, mások viszont használatát nehézkesnek tartják.