A mondatszintű birtoklást egyes nyelvekben birtoklást kifejező tárgyas igével fejezik ki, például az angolban: Ron has a dog ’Ronnak van egy kutyája’. Ezzel szemben a magyarban ezt a jelentést egy speciális formájú (nem alanyesetben lévő) birtokossal, a létigével és a mondatban alanyi szerepű, birtokot jelentő névszóval jelölik: Bencének van egy könyve. Ez a megformálás általános a finnugor nyelvek többségében, így alapnyelvi eredetűnek tartható. Kivételt képeznek az obi-ugor nyelvek (továbbá a nganaszan és a déli számi), amelyekben a tárgyas igés szerkesztésmód jellemző: Sergej jam pila taj ’Szergejnek van egy jó fűrésze’ (szinjai hanti), Χum āmp ōńśi ’A férfinak van egy kutyája’ (északi manysi). A funkció kifejezése tehát azonos módon történik, de a hanti taj- és a manysi ōńś- ’birtokol’, régiesen: ’bír’ nem közös eredetű.