A hanti nyelv fontos jellemzője az igeneves szerkezetek gyakori előfordulása. Ezek közül a befejezett melléknévi igenevek gyakran olyan szerepet töltenek be, mint a magyarban a hazaérkeztekor, jártában-keltében félék: jelentésük megfelel időhatározó mellékmondatokénak (amikor hazaért…; miközben járt-kelt…). A folyamatos melléknévi igenevek különösen a szóalkotásból veszik ki részüket. A ’halász’-t úgy fejezik ki (szó szerint): ’halat ölő férfi’, a ’tanár’ szó szerint ’gyerekeket tanító férfi/nő’, a ’takarékkönyv’ szó szerint ’pénzt őrző könyv’, a ’könyvtár’ pedig az ’olvasó ház’ szerkezettel fejeződik ki. A hanti újságnyelvben néha egészen hosszú szerkezeteket is találhatunk, például a munkaügyi központ hantiul szó szerint ’embereknek munkát adó hely’. A hantiban az igenév nem veszi át az egész szerkezet szerepét, mint a magyarban (vö. magyar ebédlő, nem pedig ebédlő terem), vagyis a szószerkezet ott nem rövidül.

E szerkezetek egyik fontos tulajdonsága, hogy rugalmasan lehet képezni őket. A másik pedig az, hogy nem is feltétlenül rögzülnek! Egy-egy fogalmat több hasonló szerkezet segítségével is megneveznek egyazon újság cikkeiben is: az ’iskola’ szó szerint ’gyerektanító ház’ vagy ’gyerektanító hely’; az ’újságíró’ pedig a ’cikkíró személy’ vagy ’cikket írva dolgozó személy’ elemekből épül fel. Természetesen ezeknek a fogalmaknak az oroszból átvett nevét is ismerik a hantik, de a hagyományos megnevezési mintákat sokan próbálják életben tartani.