A vérrokonságon és a házassági rokonságon túl érdemes megemlíteni a műrokonság formáit is. Az obi-ugorok hagyományosan többféle formáját ismerték annak a rokonság jellegű köteléknek, amely szabad választáson alapult. A gyermek születésekor segédkező asszony, aki a köldökzsinórt elvágta, ’köldökanya’ lett, ezzel párhuzamosan ’köldökapát’ is neveztek ki. A köldökanya kést, ollót, fejkendőt kapott a segítségért. A szülés általában nem a lakóházban, hanem attól távolabb, egy külön kis házban vagy sátorban zajlott, ahova a nők havi tisztulásuk idejére is elvonultak. A gyermekágy időszakának leteltekor az asszonyt és a csecsemőt megtisztították, és csak ezután léphettek be a közös lakótérbe. A tisztító szertartáson segédkező, a gyermeket a házba bevivő nő ’bevivő anya’ lett, aki mellé szintén kineveztek ’bevivő apát’ is. Harmadikként keresztapát és keresztanyát választottak a gyermeknek, a szülők pedig komaságban kerültek. Ez a három választott szülőpár végigkísérte a gyermek életét, felnőttkorban is számontartották ezeket a kötelékeket.