Egy igen régi, még i. sz. 1000 előtt, talán Szent Bernát vagy Venantius Fortunatus által írt himnusz említi először Szűz Máriát a tenger csillagaként, és ez a megszólítás, illetve említésmód azóta is fennmaradt a katolikus hagyományban. Az elnevezés arra a költői képre vezethető vissza, hogy az emberi élet olyan, mint a sötét és viharos tenger, és az úti cél megtalálásában Mária úgy segít, mint a csillag a tengerészeknek. A Máriához mint a tenger csillagához címzett imádság az ómagyar kori kódexekben is megjelenik, de ilyen formában: „Idvez légy, tengernek húgya, / Istennek kegyes anyja, És mindenkoron szíz, mennynek bódog kapuja!” (Festetics-kódex, 1492–1494).1 De vajon mit keres itt a húgy?

 

 

Ha elkezdjük a húgy szó eredetét kutatni, szembesülnünk kell azzal, hogy ez valójában nem egy szó, hanem kettő. Az egyik jelentése a ma is ismert ’vizelet’, a másiké a használatból immár kikopott ’csillag’ – és mindkettő igen ősi, egészen az uráli alapnyelvből eredeztethető. Az 5.2. táblázat azt mutatja be, milyen megfelelői maradtak a két különböző jelentésű, de a magyarban azonos hangalakú szónak az egyes uráli nyelvekben – a szóalakok összevetése egyben betekintést is nyújthat az etimológus munkájába. (Az 5.2. táblázatba nem vettünk fel minden nyelvjárási megfelelőt a különböző uráli nyelvekből, sőt, a szamojéd nyelvek is kimaradtak helykímélés céljából, de a www.uralonet.nytud.hu címen mindkét alapnyelvi szó összes leánynyelvi megfelelője elérhető.)

 

 

Mit mutat ez a táblázat (5.2. táblázat)? Első ránézésre is szembeötlő, hogy a ’csillag’ jelentésű húgy szűkebb körben maradt fenn az uráli nyelvekben, mint a ’vizelet’ jelentésű. Ennek legalább két oka lehet, és az első mindjárt a véletlen, hiszen arról a nyelvemlékek egyértelműen tanúskodnak, hogy a szó az ómagyar korban még használatban volt – azaz más nyelvekből ugyanígy eltűnhetett, mint a magyarból, csak nem maradt írásos nyoma sem. Megfigyelhető azonban abban is szabályosság, hogy mely uráli nyelvekből adatolható a ’csillag’ jelentésű szó: a három ugor nyelvből, illetve a két permi nyelvből, s ezt képzeletben kiegészíthetjük még a szamojéd nyelvekkel, amelyek nem fértek be az 5.2. táblázatba. Ezek tehát az egykor keletebbre beszélt uráli nyelvek, a nyugatabbra beszéltekből nem maradt fenn adat: az is lehet, hogy az uráli alapnyelvnek csak azokban a nyelvjárásaiban volt használatos, amelyekből a későbbi keletebbi uráli nyelvek lettek. Szintén szembeötlő, hogy a szópárok a többi nyelven belül is nagyon hasonlítanak egymáshoz, a hantiban például csak a magánhangzó hosszúsága, illetve rövidsége különbözteti meg a két szóalakot. A manysiban és a mariban összetételi utótagként megjelenik mellette (értelemszerűen a ’vizelet’ jelentésben) a ’víz’ szó, míg a ’csillag’ jelentésű leszármazott az udmurtban és a komiban, azaz a két permi nyelvben kapott egy további szóképző elemet.