Munkácsi Bernát is járt a falunkban. 1888. április 17-én ezt jegyezte le egy Filimon Haritonovics Matukov nevű adatközlőtől: „Ma már minden másképp van: oroszok lettünk mind. Már nem úgy élünk, ahogy régen őseink éltek. Elfelejtettük manysi nyelvünket: ötven ember sincs már, akik még beszélik.” (Munkácsi Bernát: Vogul Népköltési Gyűjtemény IV. 407.)

Amikor hatéves lettem, átköltöztünk a Hanti–Manysi Autonóm Körzetbe. Kezdetben Leusiban éltünk (Lúszpável), aztán Nahracsiban (Mótusz). De arrafelé, a Konda folyónál sem használták a manysi nyelvet, csak néhány falu volt kivétel: Jevra, Joluskino, Tap, Szatiga, Karim.

Amikor befejeztem a 7. osztályt, Hanti-Manszijszkban, a nemzetiségi pedagógiai középiskolában folytattam a tanulmányaimat. Itt történt az első találkozásom a manysi nyelvvel. A manysit akkoriban Pavel Alekszandrovics Vahrusev tanította (az ő családja is a Konda vidékéről származott, Karim faluból). Főképpen a nyelvtant tanultuk, és sokat olvastunk. A csoportunkban senki sem beszélt az anyanyelvén.

A manysi nyelvvel való második találkozásom már Leningrádban volt, miután felvettek a Herzen Pedagógiai Főiskola Északi Népek Fakultására. A manysi tanárom itt is földim volt – Matrjona Pankratyevna Vahruseva. Gyönyörűen beszélte a saját jukondai nyelvjárását! Dalokat, verseket és prózát manysiul először tőle hallhattam az órákon és különféle rendezvényeken. Matrjona Pankratyevna volt az első manysi, aki verseket írt az anyanyelvén. Milyen jó volt hallgatni a „Vadász dalá”-t vagy a „Jukondá”-t és a többit! Ekkor éreztem először, hogy szeretnék az anyanyelvemmel foglalkozni.

A kutatási területem a szókészlet lett, a halászat és a vadászat szókincsét kezdtem vizsgálni. Hogy miért éppen ezt a területet? Mert a manysik hagyományos életformája mindig is a halászat és a vadászat volt, nagyapám is híresen jó vadász- és halászember volt. Maga készített csónakokat, evezőket, halászhálót és csapdákat. Az idetartozó szókincs a manysi szókészlet ikonikus rétege. Terepmunkagyűjtéseim előtt minden akkor elérhető szótár anyagát feldolgoztam: orosz–manysi, manysi–orosz és egyéb nyelvű szótárakét. Céduláztam, monográfiákat, tanulmányokat olvastam a témáról, de más nyelvekre vonatkozóan. Az elmélet oldaláról tehát felkészült voltam, de hiányzott még a gyakorlat!

Az első nyelvi gyűjtőutamra 1973-ban került sor. Három hónap alatt bejártam a Hanti–Manysi Autonóm Körzet Kondai, Oktyábrszkajai és Berezovói járását. Igyekeztem minden falut érinteni, ahol manysik laktak. Igaz, az út során sokszor csalódtam, látva, hogy a helyi manysik alig beszélték az anyanyelvüket, legfeljebb csak néhány szót. De nagy boldogságot és elégedettséget éreztem, mikor a berezovói terület kis falvaiba érkeztem: Szoszva, Nyakszimvolj, Altatump, Szaranpaul, Sekurja, Kimkjaszuj, Nyilgyino és a többi település. Halászoknál laktam, jártam velük halászni, helikopteren utaztam az Urálba, ahol találkoztam az ottani réntartó manysikkal. Felvételeket, fotókat készítettem, beszélgettem. Meggyőződtem róla, hogy a beszélt és az írott nyelv nem ugyanaz! Gyűjtőútjaim az ezt követő időkben is folytatódtak, és ennek köszönhetően sok nyelvi anyagot gyűjthettem.

A kandidátusi értekezésem elkészítésében a mentoraim Vahruseva, Rombangyejeva, Paul Ariste, G. M. Kert, A. N. Zsukova, Z. N. Kuprijanova, M. G. Voszkobojnyikov (ő volt a témavezetőm) és még sokan mások voltak. 1988-ban, a Szovjet Tudományos Akadémia Nyelvtudományi Intézetében volt a disszertációm védése, „A manysi nyelv halászattal és vadászattal kapcsolatos szókészlete” volt a címe.

Az aspirantúrám után az Északi Népek Intézetében maradtam, 28 évet dolgoztam itt. Minden tárgyat tanítottam, ami a manysi nyelvvel, folklórral vagy kultúrával volt kapcsolatban. Magam is ekkor kezdtem publikálni. Sajnos nem minden diákunk beszélte az anyanyelvét, de azokkal, akik igen, mindig jó volt együtt dolgozni. Például Klavgyija Szajnahova Sekurjából (később Afanaszjeva lett a neve) kiválóan tudott manysiul, komiul is. Később együtt írtunk manysi nyelv és irodalom tankönyveket. (Összesen 29 manysi tankönyvnek vagy pedagógiai szakkönyvnek voltam a szerzője vagy társszerzője.)

Tudományos életem kitüntetett részét alkották a szakmai kapcsolataim a magyar kollégákkal és útjaim Magyarországra. Itt ismerkedtem meg a manysi nyelv, néprajz, folklór és hagyományos kultúra leggazdagabb anyagaival. Újra megnyílt előttem a manysi világ olyan tudósoknak köszönhetően, mint Mikola Tibor, Bakró-Nagy Marianne, Sipőcz Katalin, Csepregi Márta, Domokos Péter, Szíj Enikő, Vándor Anna, Kerezsi Ágnes és még más magyar barátaim. A különféle magyarországi könyvtárakban megismerhettem Reguly Antal térképét. Munkácsi Bernát népköltési gyűjtése megismertette velem népem gazdag folklórhagyatékát. Külön köszönet illeti dr. Kormányos Andrást, akivel együtt oroszra fordítottuk Munkácsi anyagait. E fordítások alapján több mint 150 tanulmányt, valamint három monográfiát írtam.

Hálás vagyok mindenkinek, aki megismertetett az anyanyelvemmel!