Szálláshelyről szálláshelyre vándoroltunk, mindig a szezonnak megfelelően. A legjobban a tavaszi szállásunkat szerettem, mindig nagyon vártuk, mikor jönnek világra a kis rénszarvasborjak. És az ébredő természet illata! Máig tisztán emlékszem rá, és arra, hogy körös-körül minden olvadni kezdett. Hogy vártam a nyarat!

Nyolcéves koromban kezdtem iskolába járni Russzkinszkaja faluban. Eleinte nagyon nem akartam elszakadni a szüleimtől, de az internátus később a második otthonommá vált. Csupa erdőből jött gyerekkel laktunk együtt, vidáman teltek a napjaink. Mind egyenrangúak voltunk, mind az erdőből jöttünk, és hanti nyelven beszélgettünk egymással. Jó tanuló voltam, részt vettem az iskolai rendezvényeken. Mindig nagyon vártuk a nyarat, hogy végre hazamehessünk a szüleinkhez a szálláshelyre. Ez volt a földkerekség legcsodálatosabb helye. És micsoda öröm volt meglátni a saját rénszarvasaimat és megetetnem őket. Az öcsémmel imádtunk motoros szánon utazni. Persze a szüleinknek is segítettünk, például a kivágott fát hazaszállítani az erdőből.

Nagyon sok mesét ismertünk mind a ketten, ezeket a szüleinktől hallottunk. Amikor Márta néni ellátogatott hozzánk (Csepregi Márta), az öcsémmel felváltva mondtuk neki a meséket. De más egyéb gyerektörténeteket is. Nagyon igyekeztünk minél többet vele lenni, és nem fogtuk fel, hogy Márta néni időnként pihenni is szeretne.

Én büszke vagyok arra, hogy hantinak születtem. Tudom, hogy őrizni kell a hagyományokat, a nyelvet és a kultúrát. A férjemmel egy házat is építettünk magunknak az erdőben. Őt Vitalijnak hívják, ukrán származású, és nagyon szereti az erdőt, a természetet, a vadászatot és a halászatot. Én sok mindent elmagyarázok neki a vadászatról és a halászatról, hiszen ezeket jól ismerem.

A gyerekeink is nagyon szeretnek a szálláshelyen lenni, a nagymamával és a nagypapával. Amikor pedig elkészült a saját házunk, vissza sem akartak menni a városba.

Tizenegy évig jártam iskolába, majd felvettek Hanti-Manszijszkban a Jugor Állami Egyetem Bölcsészkarára. Onnan egy másik lánnyal, Julia Tarhanovával eljutottunk Magyarországra. Egy tanévet töltöttünk ott, magyarul tanultunk. Nagyon boldog voltam, hogy a két szeretett nénit, Mártát és Ágit (Kerezsi Ágnes) ismét láthattam, és megismerhettem hazájukat. Budapest nagyon közel került a szívemhez, el sem akartam utazni onnan. A nénik sok szép helyre elvittek. Nagyon remélem, hogy egyszer majd a saját családommal is visszamehetek oda.

A Tyumenyi Állami Egyetem Jogtudományi Karán szereztem diplomát.

Férjnél vagyok, három gyermekem van, Viktoria, Anna és Artyom.