A természeti terület, melyet az Ob középső folyása az északi mellékfolyóival, a Pimmel, az Agannal és a Tromagannal alkot, a tajga és az erdős tundra átmeneti övezete. Az alacsonyan fekvő, sík terület miatt túlsúlyban vannak a nagy mocsaras területek (a térség 60%-a), melyek a számos tóval és folyóval (a térség 20%-a) érzékeny hidrológiai egyensúlyt alkotnak. A délről észak felé haladó hóolvadás miatt tavasszal nagy kiterjedésű áradások keletkeznek. Ezt a természeti adottságot a hantik hagyományosan vadászatra, halászatra, rénszarvastenyészetre és bogyószedésre használják. A rénszarvastenyésztés a tajgai réntenyésztésnek azt a módját képviseli, amelyben a rénszarvasokat főleg teherhordásra használják. A vándorló életmódhoz kapcsolódó szókészlet jelentős részét, mint pl. szán, kúp alakú sátor, valamint a rénszarvastartás terminológiáját, a hantik a tőlük északabbra lakó nomád réntartóktól, a nyenyecektől vették át.1