A magyarban ma általánosak az alárendelő összetett mondatok: A könyv, amit a szomszédom írt, nagyon érdekes, de azonos jelentésben igeneves szerkezetek is használhatók: A szomszédom írta könyv nagyon érdekes. Az obi-ugor nyelvek hagyományosan igeneves szerkezeteket használnak, például: Mā sēma pitǝm kūrtem ūn lɔ̄r pitarn ɔ̄masl ’A falu, ahol születtem (tkp. Született falum), egy nagy tó partján fekszik’. Napjainkban azonban, feltehetőleg az orosz nyelv hatására, ezekben a nyelvekben is terjed a vonatkozó névmást tartalmazó összetett mondattípus: Kūʀ, xota mā sēma pitsǝm, ūn lɔ̄r pitarn ɔ̄masl ’A falu, ahol születtem, egy nagy tó partján fekszik’ (szinjai hanti). Az igeneves szerkezeteknek a nyelvcsaládon belüli széles körű elterjedtsége, valamint az a tény, hogy az alapnyelvre nem tudunk kötőszókat rekonstruálni, valószínűsíti, hogy az alapnyelvben az alárendelést elsősorban igeneves szerkezetekkel fejezhették ki.

Az igeneves alárendelés tehát már az uráli alapnyelvnek is jellemzője lehetett, viszont az ugor nyelveknek vannak csak rájuk jellemző jegyei. A magyar -ván/-vén határozói igenévnek mind alakilag, mind funkciójában is megfeleltethető a szurguti hanti -min képző: Jismin mənłəm ’Sírva megyek’.