Gugán Katalin – Kubínyi Kata

 

Kezdjük ezt a fejezetet egy első ránézésre sokkoló ténnyel! A már korábban is idézett etimológiai szótárban (Etymologisches Wörterbuch des Ungarischen [EWUng.] – ez A magyar nyelv történeti-etimológiai szótárának valamelyest átdolgozott, frissített verziója) – 9876 címszó van, és ennek mindössze 6,06%-a alapnyelvi eredetű, azaz ősi örökség az uráli, a finnugor, vagy az ugor korból. A 10.1. ábra az összes részadatot tartalmazza diagram formájában:1 jól látszik, hogy az alapnyelvi réteget képviselő, „ősi” címkéjű oszlop nem valami magas. Vajon mit is jelent ez? Számszerűsíthető-e, mérhető-e a magyar nyelv uráli rétege? Az alábbiakban ezt a kérdést járjuk körül, külön vizsgálva a szókészletet és a toldalékokat. Az áttekintés végén pedig röviden kitérünk arra a kérdésre is, miért jelent a magyar anyanyelvű beszélők számára nehézséget annak elfogadása, hogy egy nyelv lehet rokona a magyarnak annak ellenére, hogy egyáltalán nem értjük.

 

 

A fenti statisztika a szótár címszavai alapján készült, a címszavak összeállítása pedig speciális elveket követ: a képzett és összetett szavak, amelyek a szókészlet jelentős hányadát teszik ki, sokszor nem kapnak önálló szócikket, hanem egy másik címszó alatt szerepelnek – a képzés alapjául szolgáló tőszónál, vagy valamelyik összetételi tagnál. Emellett az önálló szócikket kapó képzett, illetve összetett szavak is automatikusan belső keletkezésűnek minősülnek, ha magának a szóképzésnek/összetételnek nincs rokon nyelvi megfelelője (függetlenül attól, hogy a szótőnek/összetételi tagoknak külön-külön lehet, lásd még az 5. fejezetet). Ugyanez érvényes akkor is, ha egy átvett szótőhöz nem átvett (azaz alapnyelvi eredetű vagy belső keletkezésű) képző járul. Nézzük meg mindezt egy konkrét példán keresztül!