Az étrend módosítása, alakítása mellett jelentős hangsúlyt kap a testmozgás is a koszorúér-betegség prevenciójában és rehabilitációjában egyaránt. A testmozgás – a megfelelő étrend követése mellett – eredményesen segítheti a túlsúly csökkentését: ha a testtömegindex 25-nél nagyobb (a számítását lásd az V.4.1. fejezetet), vagy ha a derékkörfogat nagyobb férfiaknál 102 cm-nél, nők esetében 88 cm-nél, akkor mindenképpen javasolt a testsúly csökkentése.[92] Ahogy erről már szó esett (lásd az V.4.2. fejezetet), a testsúly csökkentésének igen egyszerű alapszabálya az, hogy több kalóriát kell elhasználni (például testmozgással), mint amennyit magához vesz az egyén (étkezéssel). A testmozgás, illetve a testsúly csökkenése továbbá jótékonyan hat a vérzsírok szintjére és összetételére, növelve a „jó” HDL-, és csökkentve a „rossz” LDL-koleszterin szintjét, magas vérnyomással élő személyek körében csökkenti a vérnyomást (akár 6–7 Hgmm/mol értékkel), és kedvezően hat a cukorbetegség alakulására is. [93] További hangsúlyozandó szempont, hogy a testmozgás (ez esetben főképp a mérsékelt intenzitású testmozgás) jelentősen hozzájárul az öröm, a jóllét és a pozitív hangulat növekedéséhez, valamint a testi erőnlét és a készségek fejlődésével a testkép és általában az önértékelés javulásához is. A rendszeres fizikai aktivitás hozzájárul a kognitív képességek fenntartásához, mi több, fejlesztéséhez (ez főképp a végrehajtó funkciók – célállítás és tervezés, viselkedéskontroll, önmegfigyelés, figyelem kontroll stb. – tekintetében jelentős), valamint hatékonyan csökkenti a demencia és az Alzheimer-kór kialakulásának kockázatát. A rendszeres testmozgás továbbá csökkenti a depresszió kialakulásának kockázatát, valamint hozzájárulhat a depresszív tünetek mérsékléséhez. A fizikai aktivitás javítja az alvásminőséget, valamint támogathatja a szerhasználatról (például dohányzásról) való leszokást. [94]

 

 

A testmozgás szerepének és pozitív hatásának okán kezdetben a koszorúérbetegek rehabilitációját célzó programok szinte kizárólag a fizikai rehabilitációt és a testmozgás promotálását helyezték a középpontba, míg az elmúlt néhány évtizedben a testmozgás támogatása egy komplexebb, átfogó programnak lett része, ám jelentősége nem csökkent.

 

 

Fontos és jelen fejezet központi kérdése továbbá, hogy melyek azok a pszichológiai tényezők, amelyek szerepet játszanak a testmozgási szokások alakulásában, melyek azok a lehetőségek, amelyek akár a betegség szelfmenedzsmentjének keretében, akár egy szakember támogatásával felhasználhatók az egészségesebb, aktívabb testmozgási szokások kialakításában és fenntartásában.

 

 

A fent bemutatott, egészségmagatartást magyarázni kívánó modellek közül mind a transzteoretikus modell, mind a HAPA-modell eredményesnek bizonyult koszorúérbetegek testmozgási szokásainak bejóslásában, módosításában.

 

 

Az előkészületi szakasz fő célja a rendszeres testmozgás tervének kidolgozása, elkészítése. Segíthet, ha az egyén elképzeli önmagát olyan valakiként, aki rendszeresen mozog, és elképzeli azt az énjét, akivé válhat a rendszeres fizikai aktivitás eredményeként (külső és belső tulajdonságok, a testi egészséghez kapcsolódó és ahhoz nem kapcsolódó jellemzők tekintetében egyaránt). Ezt követően fontos, hogy az egyén kifejezze elköteleződését a testmozgás iránt (önmaga és mások számára is), és akár megkérje a számára fontos személyeket, hogy segítsék őt ezen célja megvalósításában. Szükség esetén akár a háziorvossal, akár a gondozó kardiológusával egyeztethet az egyén, ha nem biztos abban, hogy milyen formájú, gyakoriságú és intenzitású testmozgás lenne számára a legideálisabb (lásd a 78. kitekintő ablakot).

 

 

A cselekvés szakaszában a már meglévő elköteleződés megerősítése és az esetleges visszaesések megelőzése a fő cél. Ennek része lehet egy jutalmazási, megerősítési terv kidolgozása, amely pontosan magában foglalja, hogy az egyén milyen célokat tűz ki maga elé és hogyan jutalmazza magát egy-egy cél elérése esetén. E szakasz része a társas támogatás keresése és kiváltása is csakúgy, mint a visszaesések megelőzése érdekében egy elővételezett terv kialakítása (lásd a 79. kitekintő ablakot).

 

 

Az akarati szakaszban, a tervezés tényezőivel bővített modell esetén a táplálkozási modellben látottakkal megegyező kapcsolatok figyelhetők meg. Eltérés a táplálkozási viselkedést leíró modellel szemben, hogy a fizikai aktivitás kapcsán a viselkedéses szándék szignifikánsan bejósolta mind a cselekvés-, mind a megküzdéstervezés konstruktumát, azonban a további kapcsolatok megegyeznek a két viselkedés esetén. A cselekvéstervezés igen erősen bejósolja a megküzdéstervezést, amely a tényleges viselkedés közvetlen prediktoraként jelenik meg, ezzel is igazolva a tervezés lépéseinek fontosságát az egyén fizikai aktivitásának növelésében is.

 

 

Ahogy azonban erről a megküzdési tervezés kapcsán szó esett, fontos előzetesen végiggondolni azokat az akadályokat, nehezítő tényezőket is, amelyek esetlegesen a testmozgásra vonatkozó tervek ellen hatnak. Ezen akadályok felmérése és egy alternatíva kidolgozása segíthet, hogy az előálló szituációban az egyénnek legyen kész terve, hogy mégis képes legyen megvalósítani a testmozgást (lásd a 82. kitekintő ablakot).

 

 

Fontos ugyanakkor, hogy a fizikai aktivitás növelését nem pusztán önálló sportolási alkalmak formájában lehet megvalósítani. Érdemes végiggondolni azt is, hogy a hétköznapokba, a mindennapi tevékenységek és időtöltések közé hogyan illeszthető be a több testmozgás (például lift helyett a lépcső használata, gyalogosan menni a közeli boltba autózás helyett stb.).