Noha érintőlegesen és részleteiben már több helyütt szó esett e kérdésről, ismét hangsúlyozandók az akut koronáriaesemény nyomán esetlegesen fellépő negatív pszichés reakciók viselkedéses, a koszorúér-betegség prognózisát rontó következményei. A szorongásos és depresszív tünetekkel élő személyekre jellemzőbbek az egészségre – és hangsúlyosan a koszorúerekre – káros viselkedések (például a dohányzás és a túlzott alkoholfogyasztás), [52, 53] és kevésbé hajlamosak egészséget védő életmódot (például rendszeres testmozgást, zsírszegény táplálkozást) folytatni. [54, 55, 56, 57] A pszichés distressz magasabb szintjével jellemezhető betegek kevésbé hajlamosak részt venni a rehabilitációs kezelésben, [58] valamint kevésbé követik a gyógyszeres kezelés előírásait. [59, 60] Paradox módon a MI-t követő egy évben a szorongóbb betegek – feltehetően a fokozott aggodalmak miatt – valószínűbben keresik fel kezelőorvosukat, és igényelnek ambuláns ellátás keretében orvosi konzultációkat, noha ezt kardiális állapotuk nem indokolja. [61] E tényezők külön-külön és hatásukban összeadódva is megnövelik a koszorúér-betegség rosszabb kimenetének [62, 63] kockázatát, ezért (is) kiemelt figyelmet szükséges fordítani az akut koronáriaeseményen áteső személyek pszichés támogatására, distressz-szintjük felmérésére, az esetleges tünetek és zavarok kezelésére. Hangsúlyozandó tehát, hogy az esetlegesen fellépő pszichés reakciók nem pusztán az érintett személy és a hozzátartozók szubjektív szenvedésnyomását fokozhatják, hanem számottevő negatív következményekhez vezethetnek a beteg személy tényleges egészségi állapotára vonatkozóan is.