A társadalmi-gazdasági helyzet egészségre, valamint egészségmagatartásra gyakorolt hatása fentebb már szóba került (lásd a IV.3.2.1. fejezetet), e helyütt csak röviden utalunk vissza rá. Az alacsonyabb szocioökonómiai státusszal jellemezhető személyek kevesebb információval rendelkeznek az egészség-betegség kérdését, illetve az egészségmagatartás szerepét és módjait illetően, kevésbé látják elérhetőnek az egészségügyi intézményeket, valamint a társas támogatottság alacsonyabb mértéke jellemzi őket. [135] Az alacsony társadalmi-gazdasági státuszú személyek gyakoribb és intenzívebb stresszteli életeseményekről számolnak be, valamint kevesebb – egyéni és társas – erőforrást észlelnek elérhetőként. [112] E tényezők általános és széles körű negatív hatást gyakorolnak az egészségi állapotra, [135, 136] valamint egy krónikus betegséggel való együttélés során rontják az ahhoz való alkalmazkodást. [112] Ekként igazolták, hogy az alacsonyabb szocioökonómiai státusszal jellemezhető személyek körében nagyobb az egészségkárosító viselkedések aránya és kisebb valószínűséggel vesznek részt rehabilitációs kezelésben. [136] Fontos hangsúlyozni továbbá, hogy noha az alacsony szocioökonómiai státusz a rosszabb egészségi állapot és a betegséghez történő nehezebb alkalmazkodás prediktora, egy krónikus betegség szintén, visszahatva, ronthatja az egyén társadalmi-gazdasági helyzetét (például a munkára való alkalmasságának csökkenését okozva). Ennek okán az alacsonyabb szocioökonómiai státuszú személyek támogatása, alkalmazkodásuk segítése, egészségük preventív támogatása (lásd például szűrőkamion-program) kiemelt figyelmet érdemel.