A diszlipidémiák egy része az alacsony sűrűségű lipoprotein (low density lipoprotein, LDL) emelkedett szintjével jellemezhető. Az LDL foglalja magában a plazma teljes koleszterintartalmának 70%-át, így az LDL emelkedésével járó anyagcserezavarok a plazmában lévő koleszterinszint emelkedését is okozzák. Az LDL-koleszterin (oxidált formájában) károsíthatja az érfalat, ennélfogva a koszorúér-betegségek egy kiemelt kockázati tényezőjét jelenti. Ezzel ellentétben a nagy sűrűségű lipoprotein (high density lipoprotein, HDL) fő funkciója a koleszterinnek a szövetekből való eltávolítása, így ennek koncentrációja fordítottan függ össze a koszorúér-betegség kockázatával. Az alacsony HDL, továbbá a magas trigliceridszinttel is együtt jár, amely szintén a koszorúér-betegség szempontjából rizikófaktorként jelenik meg (a triglicerid igen nagy koncentrációban található meg a nagyon alacsony sűrűségű lipoproteinben [VLDL] és a közepes sűrűségű lipoproteinben [IDL], amelyek szintén elősegítik a koszorúér-szűkület kialakulását). Az LDL és a HDL fentebb említett eltérő szerepüknél fogva a teljes szérumkoleszterin-szint/HDL-koleszterin-szint hányadosa jobb előrejelzője a kockázatnak, mint önmagában a koleszterinszint értéke.

Ekként vizsgálatok sora igazolta már az erős, pozitív irányú kapcsolatot a vérben található összkoleszterin és – hangsúlyozottan – az LDL-koleszterin mennyisége és a kardiovaszkuláris betegségek kialakulásának kockázata között, amely kapcsolat – a szérum koleszterinnek az ateroszklerózis kialakulásában játszott szerepe miatt – még erősebb a koszorúér-betegségek esetében. [44] Hazánkban megközelítőleg 1,3 millió ember szenved a magas koleszterinszinttől, [40] amely így jelentős népegészségügyi problémát jelent. A vérplazmában található LDL-koleszterin szintjének csökkentésével azonban a szív- és érrendszeri betegség kockázata is csökkenthető, amely ekként mind a betegség megelőzésének, mind kezelésének alapvető és fontos eszköze. [45] Noha a koleszterinszintet csökkentő gyógyszerek (statinok, lásd a III.1.2. fejezetet) hatékonyságát áttekintő tanulmányok sora igazolja, [46] nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a rendszeres testmozgás és a megfelelő (telített zsírokban szegény, rostokban gazdag) étrend szintén a vérzsírcsökkentő (antilipémiás) terápia részét képezi. [45]