Természetesen jelentős különbségek állhatnak fel az egyének között a tekintetben, hogy az egyes kockázati tényezők fennállnak-e és ha igen, milyen súllyal játszanak szerepet az egyes egyén egészségi állapotának veszélyeztetettségében. A beavatkozás, a kezelés fókuszpontjait és az életmód-változtatás szükségességét tehát mindenekelőtt az egyéni kockázat felmérése határozza meg. Az egyéni kockázat felmérésére számos lehetőség kínálkozik, [7] ugyanakkor leggyakrabban két eszközt alkalmaznak, amelyek egyaránt elterjedtek és elfogadottak. A SCORE (Systematic Coronary Risk Evaluation) táblázat az Európai Kardiológus Társaság által javasolt, főképp Európában alkalmazott módszer, amely a halálos kimenetű szív- és érrendszeri események kockázatbecslését teszi lehetővé. Az inkább Amerikában használatos Framingham-táblázattal a koszorúér-események előfordulásának, azok kimenetétől független kockázata becsülhető meg. Mindkét eljárás a 10 éven belüli kockázat becslésére alkalmas, azonban – lévén más és más hangsúlyokkal és módon értékelik a kockázatot – a kettő együttes alkalmazása is igen gyakori.

 

 

A SCORE-skála az egyén nemét, korát (40 évtől felfelé), összkoleszterinszintjét, vérnyomását és dohányzási státuszát veszi figyelembe, amelyek alapján meghatározza a kockázat mértékét. Hangsúlyozandó azonban, hogy a SCORE-becslést főképp egészségesnek titulált, tünetmentes egyének kockázatának felmérésére javasolt alkalmazni (lásd a 40. kitekintő ablakot). A már klinikailag igazolt szív- és érrendszeri betegségben szenvedő, a cukorbetegséggel kezelt vagy a súlyos krónikus vesebetegséggel élő személyek a magas kockázatú betegcsoportba tartoznak, esetükben – a további kockázatbecslés indokoltsága nélkül – a mielőbbi (gyógyszeres és nem gyógyszeres) terápia elkezdése a szükséges lépés. Az Európai Kardiológus Társaság ajánlása alapján a kockázatbecslés akkor indokolt, ha az egyén esetében fennáll egy vagy több kardiovaszkuláris rizikófaktor (például dohányzás, túlsúly, magas koleszterinszint), ha a családi kórtörténetben ismert korai kezdetű kardiovaszkuláris megbetegedés, ha az egyén esetében szív-ér rendszeri betegségre utaló tünetek igazolhatók, illetve ha az egyén igényli a kockázatfelmérés elvégzését. Magyarországon – ami a magas kardiovaszkuláris kockázatú országok közé tartozik – továbbá javasolt is minden 40–50 év feletti személynek a kockázat felbecsülése háziorvosa által. A SCORE-skála mentén történő pontozás alapján alacsony kockázatot jelent a SCORE ≤1%, közepes rizikót a ≥1% és ≤5%, magas kockázatot a ≥5% és ≤10%, míg nagyon magas kockázatot a ≥10% SCORE-érték. Ezzel együtt azonban módosíthatja a kockázatot az egyéb kardiovaszkuláris rizikófaktorok megléte, a gazdasági-társadalmi státusz, illetve bizonyos kardiológiai vizsgálatok eredménye is, ennélfogva a valós kockázat értékelését minden esetben egészségügyi szakemberrel együttműködve javasolt elvégezni. [7]