Az alkati (diszpozicionális) optimizmusnak [186] a koszorúér-betegség kialakulásában és lefolyásában játszott szerepéről már szó esett (lásd a IV.3.2.9. fejezetet). Egy krónikus betegséghez – és különösen is a koszorúér-betegséghez – történő alkalmazkodásban játszott szerepe kapcsán kutatások [112, 187] megállapították, hogy a diszpozicionális optimizmus (a pozitív kimenetelre vonatkozó általános elvárás) magasabb mértéke együtt jár a depresszív tünetek kisebb mértékével, a CABG-műtét utáni gyorsabb felépüléssel, valamint – a pesszimizmus alacsonyabb szintje esetén – a műtétet követő több pozitív érzelemmel és kevesebb fájdalommal. A diszpozicionális optimizmus bejósolja a krónikus beteg személyek magasabb túlélését, [188] valamint felére csökkenti az akut kardiális események kockázatát egy tízéves időtartamban vizsgálva. [189] Más kutatások [190] az optimizmus magas szintjének betegséghez történő alkalmazkodást segítő és az életminőségre gyakorolt pozitív hatását igazolták.