Az elsődleges megelőzés az egészséges személyek életmódját, viselkedését célozza meg, annak érdekében, hogy fenntartsa és fejlessze az egészséget és megelőzze a betegségek kialakulását. Az elsődleges prevenciós módszerek gyakran kisebb-nagyobb közösségek, akár populációk tagjaként célozzák meg az egyéneket, függetlenül az egyén aktuális egészségi állapotától (például a zsírban gazdag ételek fogyasztásának csökkentése kardiológiai státusztól függetlenül javallott mindenkinek). Az elsődleges prevenció fontosságának külön nyomatékot ad, hogy az Egészségügyi Világszervezet adatai [16] szerint Európában a betegségteher1 60%-áért (átfedve számos krónikus betegség vonatkozásában) hét fő kockázati tényező felel: 12,8%-ban a magas vérnyomás, 12,3%-ban a dohányzás, 10,1%-ban az alkoholfogyasztás, 8,7%-ban a magas szérumkoleszterin-szint, 7,8%-ban a túlsúly, 4,4%-ban az alacsony mértékű gyümölcs- és zöldségfogyasztás, valamint 3,5%-ban a fizikai inaktivitás.

A másodlagos prevenció célcsoportjai a magas kockázatú vagy már a betegség korai szakaszában lévő személyek, akiknél a meglévő tünetek felismerésével és a kockázati tényezők mérséklésével a betegség lassítása, időtartamának rövidítése, teljes kialakulásának megakadályozása a cél. A koszorúér-betegség esetében a másodlagos prevenció célcsoportjai lehetnek például a magasvérnyomás-betegséggel vagy diabetes mellitusszal gondozott személyek.

A harmadlagos megelőzés (amelynek része a rehabilitációs ellátás, lásd a III.4. fejezetet) a már kialakult betegség esetén törekszik annak következményeinek mérséklésére, a kiújulás megakadályozására, a betegség ellenére történő optimális funkcionálás elősegítésére. [17, 18]

Hangsúlyozandó ugyanakkor, hogy ezen idői felosztást alkalmazva ugyanaz a prevenciós program az elsődleges, a másodlagos és a harmadlagos prevenció szintjén is megjelenhet. Amennyiben például az egészséges táplálkozási szokások kialakításának ösztönzése egészséges személyeknél történik, akkor elsődleges prevencióról, amennyiben például cukorbetegséggel diagnosztizált személyek képezik a célcsoportot, másodlagos prevencióról, amennyiben pedig egy akut koronáriaeseményen átesett személy étrendjének átalakításáról van szó, harmadlagos prevencióról beszélünk.2

Kiegészítésképp megemlíthető még a primordiális és a quaterner vagy negyedleges prevenció területe is. A primordiális prevenció – megelőzve az elsődleges prevenció területét – a kockázati tényezők megjelenésének vagy kifejlődésének megelőzését jelenti (az elsődleges prevenció ezzel szemben még egészséges személyeknél ugyan, de a már meglévő kockázati tényező kiküszöbölését, csökkentését célozza). A primordiális prevenció stratégiái gyakran a közösségek, társadalmak szintjén olyan körülmények kialakítását célozzák, amelyek lehetővé teszik a betegségek megjelenésének valószínűségét növelő kockázatok elkerülését. A primordiális prevenció példája lehet a 18 éven aluliak számára az alkohol- és dohánytermékek vásárlási tilalmának jogszabályban való meghatározása, a szülők edukálása gyermekük egészséges táplálkozási szokásainak kialakítását támogatandó, vagy olyan, a fiatalok körében végzett egészségfejlesztési programok, amelyek a különböző szerek (alkohol, dohánytermékek, cigaretta) kipróbálásának megelőzését célozzák. [19]

A negyedleges prevenció újabb fogalma – kissé eltérő tartalommal – a túlzott, illetőleg felesleges orvosi beavatkozásoknak és kezeléseknek való kitettség megelőzését célozza. Ez jelentheti az érintett betegek azonosítását, az újabb és újabb (de nem feltétlenül indokolt) orvosi beavatkozások mellőzését, ellenben olyan eljárások ajánlását, amelyek etikailag elfogadhatók. A szekunder prevenció szintjén például az újabb és újabb vagy indokolatlanul gyakran végzett diagnosztikai célú tesztelés többlet haszonnal ritkán jár, azonban megnöveli a valószínűségét a fals pozitív eredményeknek, a túldiagnosztizálásnak, a kivizsgálások sorozata pedig rontja az egyén életminőségét; a harmadlagos prevenció területén dolgozó egészségügyi szakember megelőzheti az egyén túlzott medikalizálódását, amennyiben közösen áttekintik, hogy mely (akár a hagyományos, akár az alternatív gyógyászat részeként) alkalmazott készítmények azok, amelyek nem járnak hozzáadott egészségügyi haszonnal, tehát nem ártanak, de nem is használnak stb. [20]

Az alábbi tényezők – a koszorúér-betegségek kialakulásában és lefolyásában játszott szerepük okán – a megelőzés négy (primordiális, primer, szekunder és tercier) szintjén igazoltan és hangsúlyosan fontos szerepet töltenek be, így az e tényezőknek való kitettség mérséklése, akár azok kiküszöbölése – az egyén aktuális egészségi állapotától függetlenül – alapvető egészégfejlesztési célként kell megjelenjen.