A kvóták alkalmazása a szolgáltatók körében is használható stratégia, amellyel el tudják kerülni, hogy egyszerre túl sok látogató, vendég érkezzen, akik a hosszas várakozás miatt elégedetlenek lennének. Ilyen kvótát alkalmazhatnak többek között az attrakciók üzemeltetői, a szálláshelyek, a vendéglátóhelyek és a kifejezetten turisztikai céllal működő közlekedési vállalkozások. A Plitivicei Nemzeti Parkban szezonális kvótákat alkalmaznak: a főszezonban időzített belépőjegyeket vezettek be, vagyis előzetes bejelentkezés alapján lehet belépni a nemzeti parkba. A belépőjegyeket adott belépési órákhoz kötik, így a turisták beáramlását jobban el tudják osztani a nap folyamán.

Az árképzés mint a nemkívánt mértékű turizmus csökkentésére irányuló eszköz szintén alkalmazható a szolgáltatók körében. A szálláshelyek, vendéglátóhelyek magas szolgáltatási színvonal mellett magasabb árakat alkalmazva csökkenthetik a keresletet, konkretizálhatják a megcélzott szegmenseket. Hasonlóan az attrakciók üzemeltetői is alkalmazhatnak magasabb árakat, fenntarthatósági adókat beépítve a belépődíjakba. A főszezonon kívüli alacsonyabb árakkal mind a szálláshelyek, vendéglátóhelyek, mind a közlekedési szolgáltatók rendszeresen élnek, ezzel elnyújtva a szezonbeli túlzott turizmust.

A „zoning”, a helyszínek közötti vendégelosztási stratégia leginkább azoknál az attrakcióknál lehet működőképes, amelyek hálózatként, több helyszínen tevékenykednek, így jól szervezett kommunikációval és vendégirányítással át tudják irányítani a látogatókat egyik helyről a másikra. Kalandparkokban lehet például jellemző, hogy a legnépszerűbb, zsúfolt játékokról a kevésbé ismertek felé terelik a látogatókat. Egy másik példa: a Tisza-tavi Ökocentrumban egyes helyek bárki számára elérhetők, mások viszont csak szűk csoportnak, vezetővel és felkészítés után, míg a fokozottan védett területek csak bejelentkezést követően és vezetővel látogathatók.

A klasszikus, a kommunikációban megmutatkozó demarketing kevésbé jellemző a szolgáltatókra, hiszen ha ők nem kommunikálnak, versenytársaik megelőzhetik őket a piaci versenyben. A demarketing egy különleges eszköze a replikálás, amely elsősorban attrakciók üzemeltetői számára kínál megoldást. Több világörökségi helyszínen kezdték el alkalmazni ezt a stratégiát, amikor annyi látogatót vonzott az adott attrakció, amennyit a szolgáltató már nem tudott kiszolgálni, vagy maga a látnivaló került veszélybe a látogatók miatt. A lascaux-i barlang esetében például létrehoztak egy replikát tartalmazó látogatóközpontot, ezzel óvva az eredeti barlangrajzokat, miközben mégis ki tudják elégíteni a látogatók érdeklődését. A virtuális és a kiterjesztett valóság megoldások szintén támogathatják ebben a szolgáltatókat. Kyoto közlekedési vállalkozásai például valós idejű adatok és alkalmazások segítségével tájékoztatják a turistákat a zsúfolt területekről, és alternatív útvonalakat és időpontokat javasolnak a népszerű látnivalók felkereséséhez.

Összefoglalva, az alábbi stratégiák alkalmazhatók legnagyobb sikerrel önállóan a nemkívánt mértékű turizmus mérséklésére a szolgáltatók körében: