Az első csoportba sorolhatók azok a tanúsítványok, amelyek magára az épületre vonatkoznak (pl. LEED, BREEAM). Rendkívül fontosak, mert a szállodák életciklusuk során jelentős hatást gyakorolnak a környezetre, energiát, vizet és természeti erőforrásokat fogyasztanak, valamint hulladékot termelnek. A nettó zéró szén-dioxid-kibocsátás elérésére irányuló törekvés miatt a fenntartható építés és üzemeltetés alapvető fontosságú.

A másik csoportba tartoznak a szálloda üzemeltetésére vonatkozó környezetvédelmi tanúsítványok (pl. Green Key, Green Globe, EU ökocímke) (1. táblázat). Sasidharan és szerzőtársai az üzemeltetésre vonatkozó, turisztikai szektorban használt címkéket földrajzi lehatárolás alapján négy geopolitikai szinten értelmezik (Sasidharan et al. 2002): nemzetközi (pl. Green Globe), regionális (pl. EU EcoLabel), nemzeti (pl. Austrian Ecolabel for Tourism – Ausztria) és szubnacionális szinten (pl. Ecotur – Spanyolország, Baleári-szigetek).

Buckley is hasonlóan különíti el az ökocímkék egyes kategóriáit (Buckley 2002). A globális ökocímkék csoportjába tartoznak azok a jelölések, amelyek világszerte minden országban használhatók, és ismertek lehetnek a turisták körében. A globális, specializált címkék olyan nemzetközi vállalatok számára ajánlottak, amelyek speciális turisztikai terméket kínálnak a fogyasztóknak. A nemzeti tanúsítási rendszerek lehetőséget biztosítanak az iparág számára a verseny összehangolására, és pozitív képet mutatnak az országról, amihez elengedhetetlen, hogy a nemzetközi és/vagy belföldi turisták megfelelő ismeretekkel rendelkezzenek az adott címkéről (Jarvis et al. 2010). A helyi ökocímkék a belföldi turizmusra fókuszálnak, és főként a belföldi turizmusra koncentráló vállalkozások számára ajánlottak.