Ha összevetjük az éghajlati változások negatív hatásait, akkor összességében megállapítható, hogy a szárazság okozta károk jóval jelentősebbek, és nagyobb fenyegetést jelentenek az országra nézve, mint az árvizek (Beslik–Causevic, 2019, 11).

A klímaváltozás velejárója a tengerszint 0,09 és 0,88 méter közötti emelkedése globálisan, amely potenciálisan jelentős kockázat Horvátország számára is, bár mértékét nehéz megjósolni. Az Adria tektonikai szempontból ugyanis igen aktív, és az ebből következő mozgások erősebben befolyásolhatják a tengerpart dinamikáját. A tengerszint emelkedése által leginkább érintett területek a mélyebben fekvő régiók, így a Neretva deltája, a Krka folyó, a Vrana-tó Biográd mellett és a Krapanj-sziget. Egy 2015-ben megjelent tanulmány becslése szerint, ha 50 cm-rel emelkedik a tengerszint, akkor 100 millió m2 kerül víz alá. A víz hőmérsékletének emelkedése mellett problémaként merül fel a parti víztartó rétegek és vízi rendszerek szikesedése is (Perić–Šverko Grdić, 2015, 285–294).

Mindemellett a globális felmelegedés egy másik, az országot érzékenyen érintő következménye a szélsőséges időjárási események gyakoriságának és intenzitásának folyamatos növekedése. Horvátországot – elsősorban a Dinári-ívet és Északnyugat-Horvátországot – földrengések fenyegetik. 1900 és 2021 között tizennégy földrengésről van tudomásunk; közülük kettő azonban 2020-ban következett be. Az egyik március 22-én Zágrábot és környékét érintette, míg a második december 29-én Petrinja térségében, Zágrábtól 40–50 kilométerre délkeletre csapott le. Az extrém hőséggel évek óta együtt járnak a nyári erdőtüzek, amelyek minden évben pusztítják a horvát flórát és faunát. Horvátország mindig is erősen árvízveszélyes területnek számított, elsősorban a Dráva és Száva folyók térségében. Így komoly kihívást jelentenek az országot sújtó árvizek. Különösen Északnyugat-Horvátországban, a rosszul tervezett városrészekben okoznak súlyos károkat és földcsuszamlásokat (a nem megfelelő aszfaltozás és szennyvízrendszerek miatt). A tengerparton a szélviharok miatt alakulnak ki súlyos áradások. Ugyanis már napjainkban is érzékelhetők, a klímaváltozás hatására pedig egyre gyakoribbá és intenzívebbé válnak a szeles időszakok. Különösen az Adrián jelentkező erősebb sirokkó és a nyomában járó áradások okoznak súlyos károkat a tengerparti infrastruktúrában: kiszámíthatatlanná teszik a szárazföld és a szigetek közötti kompjáratokat, zavarokat okoznak a közúti közlekedésben, a villamosenergia-termelésben és -ellátásában (Beslik–Causevic, 2019, 11).

A szélsőséges éghajlati események negatívan hatottak a makrogazdaságra. Az 1990 és 2018 közötti időszakot vizsgálva az uniós államok közül Horvátország a leginkább érintett európai országok közé tartozik. Az éghajlat okozta gazdasági veszteség éves átlagban a GDP 0,15 százalékát tette ki a vizsgált időszakban (Scope Ratings, 2021, 2).

Az Európai Környezetvédelmi Ügynökség Horvátországról szóló klímajelentésében rámutat, hogy az államban a bruttó nemzeti termékhez viszonyítva az egyik legmagasabb a szélsőséges időjárási és éghajlati események okozta károk halmozott aránya (a három legrosszabbul teljesítő uniós tagállam Horvátország, Csehország és Magyarország). Két időszak vizsgálata alapján ez az összeg jelentősen növekedett: miközben az 1980–2013 közötti harminchárom évben 2 milliárd és 250 millió euró (évi 68 millió euró) volt, addig a 2013–2018 közötti hat évben 1,8 milliárd euró, ami évente mintegy 295 millió eurót jelent, erősen megterhelve az amúgy sem erős horvát gazdaságot (European Environment Agency, 2016).

A mezőgazdaság a horvát gazdaság fontos ágazata, amelyet az elmúlt években erősen befolyásolt az éghajlat változékonysága. Jelentőségét mutatja, hogy Horvátország 80,7 százaléka vidéki térnek minősül, a lakosság 35,4 százaléka itt él, és az intenzív mezőgazdasági művelés alá vett terület az agrárföldek növekvő hányadát teszi ki (2016-os adat szerint 27,3 százalékát), bár az ágazat nemzetgazdasághoz való hozzájárulása 2020-ban csak a GDP 3,27 százaléka volt. A klímaváltozás azonban nemcsak a mezőgazdaságból élők helyzetét veszélyezteti – Horvátországban meghatározóak a kisparaszti gazdaságok –, hanem a városok és a turizmus ellátását is, illetve az árak emelkedése következtében az egész társadalmat. Az agráriumra a legnagyobb kockázatot jelentő tényezők a hőmérséklet emelkedése, a nyári forró időszakok kitolódása és a csapadékmennyiség csökkenése, de emellett a heves esőzések, jégesők, szélviharok, áradások, fagykárok is sújtják az ágazatot (United Nations, 2008, 125–129).

Az éghajlati változások nyomán 2050-re a növénytermesztés hozamának 5–8 százalékos csökkenését jósolják. Így a változó körülményekhez való alkalmazkodás sürgető és elengedhetetlen feladat, amit a számadatok is alátámasztanak, hiszen a károk 2000 óta évi átlagban 176 millió euró hiányt okoztak. A megfigyelések szerint 1980 óta a nyári hónapok okozzák a legtöbb kárt, és továbbra is a hőmérséklet emelkedése, valamint a szárazság miatt a talajvíz hiánya marad a legfőbb kihívás. A század közepére Horvátország a becslések szerint 35–40 százalékkal kevesebb kukoricát fog termelni, ami átalakítja az agrárium szerkezetét. Az éghajlatváltozás legfőbb negatív hatásai között meg kell említeni a növények hosszabb vegetatív időszakát, ennek következtében a terméshozamok csökkenését, az aszály miatti növekvő igényt az öntözésre, valamint a felszíni vizek gyakoribb áradását és pangását, ami tönkreteszi a termést (Ministry, 2018, 159; Beslik–Causevic, 2019, 12).

A válaszlépések között megtaláljuk a vetésforgó kiterjesztését, egyes növényfajták áthelyezését a klímaváltozás által kevésbé sújtott területekre – például a jelenleg művelés alatt nem álló területekre –, a növénytermesztés szerkezeti átalakítását, a gyümölcsösök, a szőlőültetvények és az olajbogyó-termesztés területének kiterjesztését, illetve az éghajlatváltozásnak ellenállóbb fajtákra való áttérést.

A halászat és az akvakultúra veszélybe kerülésének legfőbb oka a vizek felmelegedése mellett a víz szennyezettségének növekedése, valamint a túlhalászás. Az Adriai-tenger hőmérsékletének 2070-re becsült 1,6–2,4 °C-os emelkedése várhatóan komoly hatással lesz a tengeri ökoszisztéma megváltozására, aminek a hatásai már jelenleg is láthatóak. A felmelegedés következtében elkezdődött a jelenlegi halállomány hűvösebb északi vizekre vándorlása; például a halászatban jelenleg fontos szerepet játszó garnélarák és tőkehal a hidegebb vizeket követve északabbra vándorol. Megnövekedett az invazív fajok száma is: 2011 és 2018 között a horvát halászok tizenhat új halfajtát regisztráltak, amelyek többsége klímavándorlónak minősíthető. A klímaváltozás egyelőre fel sem mérhető hatásai között természetesen nemcsak a tengeri, hanem a szárazföldi ökoszisztéma jelentős átalakulása is kockázatot jelent, próbára téve annak adaptációs képességét. Így már most láthatóak a jelei az őshonos kocsányos tölgy kipusztulásának (United Nations, 2008, 155–158; Branko et al., 2020, 105–114).

A turizmus Horvátország húzóágazata, amely a GDP 20 százalékát adja, és a foglalkoztatottak 30 százaléka dolgozik a szektorban. Az átlaghőmérséklet növekedése, az erősödő UV-sugárzás és az extrém időjárási események miatt félő, hogy az Adriát júliusban és augusztusban látogatók más, hűvösebb desztinációkat választanak. Ennek jelei már most is láthatóak, ezért fokozatosan erősítik az állam belső régióinak turisztikai attrakciót. A turizmust fenyegető másik komoly probléma, hogy a felmelegedés miatti tengerszint-emelkedés és tengerparti áradások következtében veszélybe kerülhet a turisztikai infrastruktúra– strandok, vízvezetékek, kertészeti kultúra – egy része. Mindkét említett probléma súlyos következményekkel járhat (Šimac–Vitale, 2012, 26; Peleikis et al., 2014, 58).

A horvát energiaszektor érzékeny az időjárás szezonális változásaira és a szélsőségekre, amelyek jelentősen befolyásolják az energiaellátás hatékonyságát. Horvátországban az összes villamosenergia-termelés felét a vízerőművek adják, amelyek termelékenysége a csapadék csökkenésével, illetve a víztározó-kapacitások esetében a felmelegedés miatti gyorsabb párolgás miatt csökkenő tendenciát mutat. Zágráb 2020-ban még túllépte az EU megújuló energiára vonatkozó 20 százalékos célkitűzését, de a szél- és napenergia aránya mindössze 11 százalék. A kormányzatnak tehát még sok a tennivalója ezen a téren, akárcsak a gyerekcipőben járó egyéb, a klimatikus változásokra nem érzékeny megújuló energiaforrások – geotermikus energia, biodízel, biogáz – bővítésében, valamint az energia-infrastruktúra éghajlati változásokra reagáló ellenálló képességének javításában és bővítésében, a földgázfelhasználás csökkentése érdekében (World Bank, 2021, 19–20; World Bank, 2018).

Az ENSZ Fejlesztési Programjának „Emberi fejlődés jelentése” (Global Human Development Report) megállapítja, hogy a világban a szegények viselik a klímaváltozás terhét, és az éghajlatváltozással szembeni sebezhetőség nagymértékben függ az adott állam földrajzi, ágazati és társadalmi hátterétől. Bár Horvátország nem teljesít rosszul az emberi fejlettségi index vonatkozásában, hiszen 2022-ben 0,837 ponttal a 46. helyet sikerült megszereznie, rendszerváltó államként mégis korlátozottabb alkalmazkodóképességgel rendelkezik, különösen az állam elmaradott régióiban, főként az északkeleti területeken (United Nations, 2022).

Az éghajlatváltozással szembeni sebezhetőség nagymértékben függ a földrajzi, ágazati és társadalmi háttértől, és ezeknek a mutatóknak a szemponjából Zágráb érintettsége jelentős. A korábban említett földrajzi, gazdasági és szektorális összetevők mellett a klímaváltozás közvetlen hatással lesz a társadalmi viszonyokra, és legerősebben a társadalom legsebezhetőbb rétegeit érinti. Ebben szerepet játszik, hogy az időjárásfüggő ágazatokban dolgozók a legkevésbé képzettek, és ma is a legalacsonyabb mediánjövedelemmel rendelkeznek. A klímaváltozás következtében ezért várhatóan növekedni fog a társadalmilag kirekesztettek és a munkanélküliek száma. Különösen érintettek a nők és az idősek, és ennek jeleivel már napjainkban is találkozunk. Mindez erőteljes belső és külső migrációt eredményez az országban, amelynek kezelésére Horvátország nincs felkészülve (United Nations, 2008, 165–172; Beslik–Causevic, 2019, 129).

Az egészségügyi hatások közül kiemelhető, hogy az egyre forróbb időjárás és az elhúzódó hőhullámok megviselik a mérsékelt éghajlati övben élők szervezetét, növekszik a halálos áldozatok száma. A fokozott légszennyezés növeli az egészségügyi kockázatot, kedvez a betegségek gyakoribb előfordulásának és a fertőzések terjedésének (World Bank, 2021, 21).

Mindez területi különbségeket is mutat, amit alátámasztanak Zaninović és Matzarakis vizsgálatai a hőhullámok halálozásra gyakorolt hatásáról az 1983 és 2008 közötti időszakban. A szerzőpáros arra a következtetésre jutott, hogy Horvátország kontinentális részén magasabb volt a szélsőséges időjárás okozta halálozási szám, mint az Adrián. A hőhullámok különösen nagy veszélyt jelentenek az idősek, a krónikus betegek, a szív- és érrendszeri megbetegedéssel küzdők számára, amit csak fokoz, hogy a pollenszám miatt növekedett az allergiás megbetegedések gyakorisága. Az invazív fajok megjelenése következtében a rovarok és madarak által hordozott új vírusok, illetve a baktériumok számának növekedése miatt az élelmiszerek szennyezettsége is negatív tendenciát jelez (Zaninović–Matzarakis, 2014, 1135–1145).