A fizikalista, szigorú matematikai alapokra helyezett világkép – különösen a gazdaságban és a társadalomban – szinte egyik pillanatról a másikra összeomolhat (Taleb, 2007), ha sok-sok fehér hattyú után feltűnik egy fekete. Ez a metaforikusan megfogalmazott „feketehattyú-probléma” az indukción alapuló általános következtetés problémája. Az alapján, hogy eddig csak fehér hattyút láttunk, nem állíthatjuk biztosan, hogy minden hattyú fehér. Taleb a fekete hattyú problémáját három dologgal jellemzi: 1) a fekete hattyú kívülálló tényező, amelynek megjelenésére nem utalnak meggyőző múltbeli tapasztalatok; 2) megjelenésével felborítja a korábbi rendet; és 3) senki által nem várt felbukkanása ellenére az események bekövetkezése után megjelennek azok a magyarázatok, amelyek racionálisnak állítják be az eseményeket. A társadalomban majdnem mindent – mondja Taleb – ilyen nagy hatású, ritka és váratlan események okoznak (Taleb, 2007, xxiv). Ezzel szemben a vizsgálatok és az elemzések az úgymond „normálisra” fókuszálnak, ami jól magyarázható a haranggörbe által leírt normalitással, mert egy ilyen modellben a fellépő bizonytalanságokat jól lehet kezelni. A normál eloszlás valójában azonban nem mond semmit a nagy kilengésekről. Némileg elébe vágva a cikk további mondandójának megjegyzem, hogy az orosz–ukrán háború kitörése éppen egy ilyen fekete hattyú megjelenése volt Európa energiaellátása szempontjából.

Ha nem hagyatkozhatunk teljes biztonsággal az előrejelzésekre, akkor célszerű egy hibrid megoldás alkalmazása, amelyben a fizikai elvből átvesszük az előrejelzést, de ezt nem tekintjük abszolútnak; a biológiából pedig az alkalmazkodást és a diverzifikálást vesszük át. Hibrid stratégiát alkalmaznak többek között egy a klímaváltozástól meglehetősen távol eső területen, nevezetesen a vagyonkezelésben, ahol a befektetési stratégia a válasz a piacok csak korlátozottan megjósolható működésére.