Kétségtelen, hogy a környezetvédelemhez kapcsolódó természettudományos viták, a klímaszorongás, a klímaaktivitás vagy környezetvédelmi aktivitás alapulhatnak nagyon mélyen gyökerező meggyőződéseken, sőt, mint bemutatásra került – véleményem szerint – kanti értelemben egyenesen közvetlen morális imperatívusznak is tekinthetjük. Az ebből fakadó cselekvések, ideértve az ezzel kapcsolatos beszédet, tartalmazhatnak rituálisnak mondható elemeket, mitikus magyarázatokat és egyéb, a vallástudomány által használt, a vallás funkcionális kategóriarendszereibe illeszkedő jellemzőket, de meglátásom szerint a fentiekben kifejtettek miatt „a hit ugrása” a kierkegaard-i fogalmi keretben nem következhet be. Amennyiben pedig fennáll a hit hiátusa, akkor az egyéni vallásosság Glock–Stark-modelljének rögtön az első dimenziója hiányzik.