Központi témánk, a klímaváltozás valamikor a múlt század 60-as, 70-es éveiben egy nagyon általánosan értelmezett környezetvédelemként indult, amely olyan részfeladatokat foglalt magában, mint az ivóvízhiány megszüntetése, a megművelhető földterület csökkenésének megállítása, a tengerek halállományának védelme, a fajok sokféleségének megőrzése – és a felsorolást még folytathatnánk. Ez a széles körű megközelítés idővel azonban egyre szűkült, olyannyira, hogy napjainkban már egyetlen téma, a klímaváltozás uralja nemcsak a politikai, de a tudományos diskurzust is. Ráadásul a klímaváltozással szembeni fellépés szintén egyetlen tényezőre szűkült, nevezetesen az ember által okozott szén-dioxid-kibocsátás csökkentésére. Ez a megközelítés monokauzális, mert a klímaváltozás rendkívül bonyolult oksági viszonyait egyetlen oksági kapcsolatra vezeti vissza. Ebben a cikkben a praktikus filozófia eszközeivel és módszereivel – konkrétabban szólva a kauzalitás és a teleológia fogalmának segítségével – tárgyalom a klímaváltozást és a klímaváltozással összefüggő problémákat. A bemutatott példák a német nyelvterületről származnak.