Írásom célja az volt, hogy gondolatokat villantsak fel két olyan filozófiai irányzatból, amely az egyén számára kínál szellemi utakat a klímaváltozással és a klímaszorongással kapcsolatban. Önmagunk megvalósítása, a helyzettel való szembesülés és annak vállalása, illetve belátása, valamint a fejlődésre való képességünk potenciális válasz lehet a klímaváltozás nyomában járó klímaszorongásra. Ebben a szorongásban felfedezhetjük az önsorsjavító lehetőséget, amely elvezet tulajdonképpeni létmódunkhoz; vagy az elmélyedés és a meditáció által elsajátíthatjuk a helyzetet, és benne cselekedhetünk. Az e helyzetben való cselekvésünk során – különösen, ha beláttuk, hogy a túlzó vágyakozás szenvedéshez vezet, míg a mértékletesség elfogadható jól-léthez – választhatjuk a buddhista felfogás praktikus, a közgazdaságtanra is kiterjeszthető szemléletét. Ami biztos: szembe kell néznünk a potenciális ökokatasztrófával és a vele járó klímaszorongással, vállalnunk kell magunkat és a felelősséget. Magunk mögött kell hagynunk az akárki világát, hogy szembesüljünk azzal: ami most körülvesz bennünket, könnyen Semmivé válhat. Létezésünk beletartottságával vállalnunk kell a Semmi lehetőségét.