Amikor arra a kérdésre keressük a választ, hogy a természeti értékek, a környezet iránti felelősség egyetemes erkölcsi maximákat sugalló, univerzalista szempontú megközelítése hogyan válhat egyre általánosabb és megkerülhetetlenebb jelenséggé az új médiát használó, annak történeteit fogyasztó generációk körében, akkor a digitális kultúra emberének mindennapi döntéseit meghatározó közösségi viszonyok két sajátos vonására kell rávilágítanunk. Az egyik az új kommunikációs technológiák alkalmazásához köthető, hibrid (virtuális–fizikai) közösségekben rejlő társadalmi tőke, a másik a globális és lokális közösségi kötődések eddig ismeretlen mértékű interferenciája. Az előbbi fejlemény arra utal, hogy a kölcsönös érdeklődésen és érdekeltségen alapuló, új típusú közösségekhez való tartozás eddig ismeretlen mértékű, globális és lokális szinten egyaránt megmutatkozó mozgósító erővel bír. Mint arra tanulmányomban rávilágítok, ezeknek a közösségeknek a tagjai az új média által közvetített és napirenden tartott témák mentén – ilyen a globális klímaváltozás problémája is – viszonylag gyorsan és eredményesen aktivizálhatók és vonhatók be különböző szintű akciókba, mozgalmakba.