Az okság legegyszerűbb formája a monokauzalitás, amikor egyetlen esemény idéz elő vagy okoz egy másikat. A monokauzalitás napjainkban is gyakran használt gondolkodási séma. Nem azért, mert maguk a természeti és társadalmi folyamatok lennének monokauzálisak, hanem mert a folyamatokra használt modelljeink monokauzálisak. Ez a megközelítés rendkívül sikeresen működik a fizikában ott, ahol valamely folyamat leírását sikerül egyetlen domináns hatásra redukálni, és egyúttal kielégítő pontossággal közelíteni. Tipikusan ilyenek azok a jelenségek, ahol a gravitáció vagy az elektromos áram vagy a szubatomi részecskék között fellépő erőhatások egyike játssza a főszerepet. A fizika az ilyen típusú jelenségekhez megtalálta a természeti törvényeket, amelyek aztán matematikai formába öntve, mint differenciálegyenletek, nagy pontossággal írják le a valóságot. És nemcsak leírják, de képesek az előrejelzésre is.