Vizsgálatunk következő szakaszában arra az alapvető kérdésre kerestük a választ, hogy milyen tényezők formálhatják az emberek viszonyulását – elsősorban tudatosságát és attitűdjét – a klímaváltozáshoz. Az ennek nyomán felmerülő további kérdésünk az volt, hogy az attitűd elmozdulása milyen kondíciók között okozhat változást a viselkedésben. Azt feltételeztük, hogy alapkérdésünk megválaszolásához közelebb visz a klímaváltozás antropogenikus kutatásában dokumentált nemzetközi attitűdvizsgálatok fogalmi kereteinek feltérképezése és összehasonlítása. Feltételeztük továbbá, hogy a felmérések fogalomrendszerei közötti eltérések az attitűdök megismerésének különböző síkjaira világítanak rá.

(Forrás: Topline Results. Pew Research Center. Spring, 2015 survey)

 

A fenti kérdések a következő fogalomköröket tükrözték.

 

Vizsgálatunk következő forrása a PRC 2019-ben közreadott elemzése volt (Fagan–Huang, 2019), amely 2013-tól 2018-ig terjedő időkeretet fedett le, tehát valamelyest longitudinális megközelítést tükrözött, és a 2015. évi felméréshez képest újabb országokat jelenített meg – Magyarországot is beleértve. A közlemény a következő öt megállapítást tette azzal kapcsolatban, ahogyan az emberek a klímaváltozásra tekintenek világszerte.

 

A fenti vizsgálat megállapításainak fogalomkörét szemlélve megállapítható, hogy ez a korábbiakhoz képest valamelyest bővült, illetve konkrétabbá vált.

 

Következő forrásunk egy 2020-ban publikált attitűdvizsgálat volt. Gizem és Günay Public Attitudes towards Climate Change: A cross-country analysis című tanulmánya a Pew Research Center 2015-ben közreadott adatait és további, frissebb országos adatokat használt fel, és elméleti keretében több újszerű, specifikus fogalomkört jelenített meg.

 

A vizsgálat részletei az alábbi, specifikus megfigyeléseket erősítették meg, finomították, illetve tárták fel.

 

Kérdés, hogy a korábbi vizsgálatokhoz képest árnyaltabb, pontosabb megállapítások hátterében milyen elmozdulásokat figyelhetünk meg a Gizem és Günay által használt fogalomrendszerben (Gizem–Günay, 2020). Fontos, hogy a szerzők konkrét vizsgálati keretet állítottak fel egy adott kérdés mélyebb, több szempontú megértésére fókuszálva. A szempontrendszert formálták bizonyos, az eddigi vizsgálatok alapján kialakított feltételezéseik, illetve újszerű elemek, beleértve

 

Végül a Glasgow University Media Group által végzett kutatás 2013-ban publikált eredményeit néztük meg (Happer–Philo, 2013), elsősorban azért, mert ennek a vizsgálatnak a fogalmi kerete a mediatizált fenyegetettség attitűdre, majd viselkedésre gyakorolt hatására fókuszált. Happer és Philo arra a kérdésre keresték a választ, hogy milyen fajta médiakommunikáció hat erőteljesen a klímaváltozással kapcsolatos fenyegetettségre és viselkedésre, illetve milyen környezeti feltételek segíthetik az attitűd és a viselkedés/cselekvés közötti rés (value-action gap) áthidalását (Happer–Philo, 2013). A vizsgálat során fókuszcsoportokat szerveztek, amelyeknek előzetesen felmérték a klímaváltozással kapcsolatos attitűdjét. Ezt követően – a „bemerítés” technikáját alkalmazva – a hagyományos média (televízió, rádió, nyomtatott sajtó) eszközeivel olyan drámai szcenáriókat mutattak be a résztvevőknek, amelyek a klímaváltozás hatásaként a személyes életüket érinthetik a jövőben (pl. a lakóhelyükön jelentkező klímamigráció). Az ezt követő vizsgálat erőteljes elmozdulást állapított meg a résztvevők attitűdjében a fenyegetettség érzetének irányában. A hat hónap elteltével készített interjúk az vizsgálták, hogyan hatott a résztvevők attitűdváltozása a viselkedésükre a klímatudatosság szempontjából. Az eredmények szerint nem történt szignifikáns és tartós változás a résztvevők életmódjában. Ennek okát legfőképpen abban látták, hogy környezeti feltételeik nem támogatták a változtatásokat, sőt ezek hiánya (pl. kerékpárutak elégtelensége) a tehetetlenség, frusztráció érzését keltette bennük. Ugyanakkor a résztvevők elmondták, hogy általánosságban nyitottabbá, érzékenyebbé váltak a klímaváltozással kapcsolatos információkra (ibid.).