Elemzésünk során a szervezetek külső, illetve belső tudásmegosztó folyamatait is vizsgáltuk. Az esettanulmányok másodelemzése feltárta, hogy a vezetés szerepe meghatározó a tudásmegosztás optimális feltételeinek kialakítása és a folyamat motiválása szempontjából. A vizsgált szervezetekben eltérő tudásmegosztó folyamatokat (kapcsolati mintázatokat) találtunk (4. ábra).

 

 

A tudásmegosztás szempontjából zártabb, dominánsan belső tudásmegosztó folyamatok esetén a szervezeten belül találunk szorosan kooperáló, formális (deklarált, önálló feladat- és jogkörrel rendelkező) csoportokat. Ebben az esetben a vezetés ösztönzi a csoportok, egyének közötti tudásmegosztást a szervezeten belül. A szervezeti kultúra része, hogy a tudásmegosztás elvárt, a vezetés pedig teret, időt és felületeket biztosít, ösztönzi ezek létrehozását, ugyanakkor a külső partnerek felé nyitás nem jelentős, kevésbé rajzolható a szervezet köré egy hálózat. A külső kapcsolatok a szervezet tagjaihoz, egyéni szintekhez kötődnek, szórványosan. A belső tudásmegosztás erős, szervezett, a szervezeti norma- és értékrendszer része, ez azonban nem mozdítja elő a mindennapi szakmai közegből való kilépést, nem erősíti a hálózatok alakulását, így a külső partnerek száma alacsony, a szakmai szervezetekhez, közösségekhez tartozás egyéni szinteken változó erősségű.