Flyvbjerg (2006) szerint a jó társadalomtudományi kutatás probléma- és nem módszertan-vezérelt, vagyis olyan módszertani repertoár jellemzi, amely egy adott probléma feltárására, a megfogalmazott kutatási kérdések megválaszolására a legjobban alkalmas. A MoTeL-kutatásban – ahogy ezt fent bemutattuk – ez a kvalitatív és kvantitatív módszerek kombinációját jelentette, de az esettanulmányoknak mindvégig kitüntetett figyelmet szántunk. Ennek fő oka a MoTeL-kutatás humánökológiai megközelítésében keresendő, amely szerint a pedagógus tanulásának dinamizmusa és rendszerszerűsége csak a hatásrendszerrel együtt történő elemzésen keresztül érthető meg. Ezen túl meghatározó az az elméleti kiindulásunk, hogy kutatásunk a tanárok tanulására szituatív és szociokulturális perspektívából néz, vagyis, hogy a tanárok társadalmi, kulturális és történelmi helyzetük által meghatározottak, és tanulásukat csak e rendszereken belül lehet megérteni (Russ et al., 2016).