„Az SZFT-hez és az annak során létrejövő tanuláshoz köthető eredmények térben és időben átfogóan jelennek meg, az eredmény, eredményesség mindig kontextusfüggő, a tudás folyamatosan változó, expliciten nehezen megfogható volta miatt nem annak »végpontját« célszerű keresni, hanem azt fontos jól látni, hogy milyen út vezet odáig…” (Tókos–Eszes, 2023).

„Az SZFT eredményessége kapcsán… fontos az is, hogy a szervezeti eredményesség, a fenntartható szervezetté válás mellett a pedagógusok, pedagóguscsoportok személyes szakmai eredményessége is hangsúlyt kapjon, a szakmai fejlődésnek és tanulásnak ugyanis van a pedagógus saját tanulásához kapcsolódó személyes eredménye is, ami nem feltétlenül a tanulói eredményességben mutatható ki. Ebben az intézmények még kevésbé mutatnak kellően reflektív attitűdöt.” (Tókos–Eszes, 2023)

„A távolléti oktatás bevezetése (vö: valamilyen változást hozó helyzet) teret adott, szinte rákényszerítette az intézményeket a kollaboratív szakmaiság kiépítésére, így annak egyes elemei felerősödtek […]. [A] szakmai tanulás alakulása, támogatása három közös fókusz köré rendeződött: a megküzdési folyamatok koordinációja, implementálása, a szakmai együttműködés és a mentálhigiénés segítség. Az új helyzethez való adaptálódás külső kényszere és belső igénye felerősítette és tudatosabbá tette a pedagógusok szakmai közösségekben zajló tanulásáról és annak támogatásáról való szervezeti reflexiót.” (Kopp et al., 2023)

„A szakmai tanulás formáit, a fejlesztésbe és terjesztésbe bevont aktorok (vezetők, szakmai teamek, diákok, külső partnerek) összetételét jelentősen befolyásolják az intézmények hagyományai, szervezeti kultúrája, a veszélyhelyzet előtt megszokott működési rutinjai. Az intézményi eltérések leginkább a reakcióképesség intenzitása, a szabályozottság és a rugalmasság egyensúlyára való törekvés, a mentális jóllét fontossága és a közösség védőhálóként való értelmezése kapcsán azonosíthatók. Mindezek dinamikus kölcsönhatása biztosíthatja a fenntartható és reziliens szervezeti működést és a tanulást támogató környezetet. (Kopp et al., 2023)

„Az iskolák világában a reziliens működéshez szükséges fő tényezőnek, a szervezeti tanuláshoz szükséges elemnek a kollaboratív szakmaiság jellemzői azonosíthatók.” (Kopp et al., 2023)

„Azokban a szervezetekben, ahol a tagok többsége önálló problémamegoldó képességgel és az ehhez szükséges kompetenciákkal, autonómiával rendelkezik, ott a középvezetők szerepe felértékelődik a közös célok lebontásában, megértésében és megvalósításában.” (Czető et al., 2023)

„A tanárok szervezeten belüli tanulását hatékonyan elősegíti, ha a vezetéstől személyes támogatást, felhatalmazást kapnak (empowerment) céljaik, érdekeik elérése érdekében. Fontos, hogy érezzék, van »hangjuk« a szervezeten belül, legyenek felelős döntési helyzetek elé állítva, mert mindezeknek önerősítő hatásuk van, az önálló gondolkodás, a kreatív megoldások keresése irányába tereli a munkatársakat.” (Czető et al., 2023)

„Az iskolák, intézmények szoros együttműködése, hálózatosodása jótékony hatású a pedagógusok tanulására, mivel lehetővé teszik számukra a gyakorlataik megosztását, egyben lehetőséget kapnak a kölcsönös egymástól tanulásra. A digitalizáció ebben kiaknázatlan lehetőségeket rejt, amennyiben annak eszközként való használatában azok a funkciók erősödnek fel, melyek valóban formálják, alakítják a tanulás és szakmai fejlődés folyamatát.” (Czető et al., 2023)

„A tanulási mintázatok eredőjét akár az intézmény külső partneri hálózatának megerősítése, a külső szakértői tudás bevonása, akár a diákok partneri bevonására épülő együttműködés, akár a szakmai autonómiára épülő, az alulról jövő kezdeményezéseket ösztönző innováció jelentette, mindegyikben közös elem, hogy a változási folyamatot a rutinszerű működésből való kilépés generálta, s mindez az eredményes tanulás változatos útjait hozta létre.” (Tókos–Eszes, 2023

Fontos felkészíteni a vezetőket arra is, hogy az informális tanulási helyzeteket is tanulásként értelmezzék, a szervezeten belül saját példákon keresztül is ezt képviseljék, tegyenek tudatos lépéseket arra, hogy minél több alkalom nyíljon ezekre, és e tanulási utak becsatornázásra kerüljenek. (Czető et al., 2023)