A MoTeL-kutatás elméleti keretrendszerének kialakításakor kiindulópontnak tekintettük, hogy az egyéni, csoportos és intézményi tanulási folyamatok egymásba ágyazódásában létrejövő tudás és tanulás az eredményességi mutatók egyéni és szervezeti szintű változóinak kölcsönös értelmezését kívánja meg, azaz egy tágabb eredményesség-értelmezést kér, melyben a tanulás eredményén kívül az is kiemelten fontos, hogy milyen út vezet odáig. Az eredmény ebben az értelemben nemcsak a szakmai tudásban, az ismeretekben, képességekben, attitűdbeli elemekben ragadható meg, hanem a változásban, a gyakorlat (egyéni és szervezeti) változásában is (Rapos et al., 2020). Az eredményesség kulcsa tehát ebben a megközelítésben a változáshoz való alkalmazkodás képességében rejlik (Czető, 2020).