1. Melléklet

A jegyzet hozzáadásához kérjük, lépj be!

Hivatkozások
Válaszd ki a számodra megfelelő formátumot:
Harvard:
Chicago:
APA:
A magyar megnyilatkozások párbeszédbe ágyazva
A vizsgált magyar hangsorok (helyesírásban és fonetikus lejegyzésben)
Alternatív kérdés részeként, illetve egy szótagú kérdésként
Vokatív felszólításként
Kijelentésként
tő
[tøː]
– Tő vagy tó?
– Nem tudom. Tő?
Olaszországban a következő jókívánsággal szokták bátorítani a tőkéket:
– Tő! Váljék belőled jó bor!
– Hogy hívják a szőlő szárát?
– Tő.
sző [søː]
– Sző vagy fon?
– Nem tudom. Sző?
Egy távoli országban a halált jelentő szó hasonlít a magyar „sző” szóhoz. Ezért gyakran felszólítják a halált, hogy menjen el messzire: Sző! Távozz tőlünk!
– Mit csinál Peti a szövőszéken?
– Sző.
kő [køː]
– Kő vagy lő?
– Nem tudom. Kő?
Pali legjobb barátja egy kavics, akit Kőnek hívnak. Gyakran így szól hozzá:
Kő! Gyere ide hozzám!
– Mi az a kemény anyag?
– Kő.
hő [høː]
– Hő vagy hó?
– Nem tudom. Hő?
Amikor nagyon meleg van az emberek felszólítják az időjárást: Hő! Légy egy kicsit alacsonyabb!
– Milyen mérővel szoktunk lázat mérni?
– Hő.
cső [tʃøː]
– Cső vagy csá?
– Nem tudom. Cső?
A vízvezetékszerelő 10 óra munka után így szól a vízvezetékhez: Cső! Most már nehogy kilyukadj nekem!
– Mi az a henger, amiben folyik a víz?
– Cső.
 

Menü