Ezen alaphipotéziseket a jelen kísérletben vizsgált mandarin és magyar beszédhangok kapcsolatára lefordítva azt feltételezhetjük, hogy mivel az aspiráció mértéke a magyar nyelvben nem kontrasztív képzési jegy, ezért a magyar anyanyelvű beszélők számára gondot okoz a meglévő magyar zöngés aspirálatlan és zöngétlen aspirálatlan kontraszt újrahangolása, vagyis a mandarin zöngétlen aspirálatlan és zöngétlen aspirált explozívák produkciója és megkülönböztetése. Tehát a kísérletben azt feltételezem, hogy a kínaiul tanuló magyar anyanyelvűek a kínai aspirálatlan zöngétlen és aspirált zöngétlen explozívák produkciójában a magyar zöngésségi szembenállást jelenítik meg, vagyis a kínai zöngétlen aspirált (lenis) szegmentumokat a magyar zöngés aspirálatlan (lenis); míg a kínai zöngétlen aspirált (fortis) szegmentumokat a magyar zöngétlen aspirálatlan (fortis) szegmentumokkal helyettesítik. Továbbá a magyar beszélők magyar zöngétlen aspirálatlan (fortis) és a kínai beszélők kínai zöngétlen aspirálatlan (lenis) explozíváit összevetve nem várok eltérést (H1).

E hipotézist a következő akusztikai paraméterek tekintetében várom megjelenni: a kínaiul tanuló magyar anyanyelvűek feltételezésem szerint a zöngétlen aspirálatlan lenis kínai explozívákat a kínaiaknál zöngésebben, tehát jelentősebb mértékű zöngés zárszakasszal, a zöngétlen aspirált kínai fortis zárhangokat pedig a kínaiakhoz viszonyítva kevésbé aspiráltan, tehát rövidebb +VOT-értékkel képzik. Tehát összességében a kínai explozívapárok produkcióját a kínaiaknál lenizáltabban valósítják meg. Továbbá az explozívák mérésével kapcsolatosan azt a tendenciát is várom megjelenni, hogy minél hátrébb helyezkedik el a képzési hely, tendenciózusan annál nagyobb +VOT-értékek figyelhetőek meg. E hipotézisek tesztelését a következő, 4.1.3. fejezetben leírt módszertannal végeztem el.