A nyelvi anyag megegyezett a 5.2.3.3. fejezetben bemutatottakkal. Azonban ebben az esetben az elemzésben a kínai /ɕa/ hangsor vokalikus fázisát kizárólag a magyar dentialveoláris /s/ kontextusú, vagyis a /sa/, /sja/, /sia/ és /sija/ hangsorok ejtésével hasonlítom össze, és a posztalveoláris kínai /ʂ/-t és a magyar /ʃ/-t érintő eredményeket ebben a tanulmányban nem mutatom be. Ezt a döntést az indokolja, hogy a kínai szibilánsok képzését vizsgálva azt az eredményt kaptam, hogy a magyarok megvalósításában a kínai alveolopalatális /ɕ/ a zörejes fázis egészében megegyezett a kínai és magyar dentialveoláris /s/-szel akusztikailag, ezért a koartikulációból fakadóan nincs ok arra, hogy a /ɕa/ hangsor vokalikus fázisát a magyar magyar /ʃ/-kontextusú vokalikus szakaszokkal is összehasonlítsam. Ez a vizsgált magyar és kínai megvalósulásokat középpontba helyező összehasonlítás esetében azt jelenti, hogy a kezdő és a haladó magyar anyanyelvűek kínai produkcióját (1 szibiláns × 1 környezet × 8 ismétlés × 14 kísérleti személy) a magyar megvalósulásokkal (1 szibiláns × 4 környezet × 8 ismétlés × 14 kísérleti személy) vetve össze összesen (112 + 448) = 560 hangsort elemeztem.