Tehát az I. (nem facilitáló) kísérlet feltételezésem szerint nem facilitálta megfelelően a nyelvi módokat, és ezért a kínaiul tanuló magyar anyanyelvűek elméjében olyan kétnyelvű mód jelent meg, amelyben a kínai nyelvi mód vezérelte dominánsan a produkciót (ami a magyar aspirálatlan zöngétlen fortis explozívák aspirált ejtését okozta). Ehhez képest a II. (facilitáló) kísérletben törekedtem a lehetőségekhez mérten leginkább szabályozni a nyelvek aktiváltságát. E kísérleti beállítások eredményeképpen azt várom, hogy a II. (facilitáló) kísérlet nagyobb eséllyel tartja a kísérleti személyeket egynyelvű módban. Ez azt jelenti, hogy a II. (facilitáló) kísérlet esetében a kínaiul tanuló magyar anyanyelvűek a kínai és magyar nyelvű produkciójukban rendre jobban megközelítik mind a kínai zöngétlen aspirált, mind a magyar zöngétlen aspirálatlan explozívákra jellemző ejtést, és ennek következtében elkülönítik a magyar aspirálatlan és kínai aspirált zöngétlen explozívákat (H2).

Ezt a feltételezést konkrét akusztikai mérőszámokra lefordítva a következőkre számítok. A nyelvtanulók a magyar aspirálatlan szegmentumok esetében az I. (nem facilitáló) kísérletben találtakhoz képest kevésbé aspirált ejtéstre, vagyis alacsonyabb +VOT-értékekre; míg a kínai aspirált szegmentumok esetében az I. kísérlethez képest aspiráltabb, azaz magasabb +VOT-értékekekre számítok. A hipotéziseket a 32. ábra mutatja be és illusztrálja. A kísérlethez tartozó módszertan a következő, 4.2.3. fejezetben olvasható.