A hangfelvételeket a Praat szoftverben (Boersma–Weenink 2019) címkéztem és elemeztem. Az intervokális helyzetű frikatíva kezdő- és végpontját a magánhangzó teljes formánsszerkezetének eltűnése és feltűnése alapján szegmentáltam manuálisan (Machač–Skarnitzl 2009). A COG-adatokat automatikusan nyertem ki, egy pontban, a mássalhangzó-szegmentum középpontjában, Styler (2014) szkriptjének segítségével. A szkript a COG értékét a Praat program (Boersma–Weenink 2019) alapbeállítása szerint mérte, azaz az adott mérési pontban az egész spektrum frekvenciaátlagát állapította meg, az energiasűrűséggel súlyozva. A frikatívát követő magánhangzó kezdeti F3-értékét a teljes formánsszerkezet megjelenésekor tapasztalható első glottális pulzusban mértem (Sussman–Shore 1996), Burg-algoritmus segítségével, a mérési pont körüli 10 ms-os ablak átlagaként. Az adatok csoportonkénti összevetésén túl elemeztem azt a kérdést is, hogy az eredményekben látható tendenciákra gyakorolhatott-e hatást az egyéni variancia a frikatívák ejtésében. Ehhez a COG és az F3 beszélőnként kiszámított szórásait vetettem össze külön-külön a kváziretroflex posztalveoláris és a dentális frikatíva esetében.