7.3.3. Nyelvi anyag

A jegyzet hozzáadásához kérjük, lépj be!

Hivatkozások
Válaszd ki a számodra megfelelő formátumot:
Harvard:
Chicago:
APA:
A kísérlet anyagát 5 magyar és 5 kínai CV-szerkezetű, jelentéssel rendelkező, egy szótagú szó adta, melyeket 5 ismétléssel kellett felolvasni. A magyar anyagban a beszélők négyféle dallamtípust produkáltak: az emelkedő dallammenetek esetében egy szótagú és alternatív kérdést, az ereszkedő dallamok esetében pedig kijelentést és felszólítást. A kínai anyagban a kísérleti személyeknek a magyar emelkedő és ereszkedő dallamokhoz illesztett egy-egy kínai (emelkedő 2. és az ereszkedő 4.) tónusú egyszavas, kontextus nélküli, mondatokat kellett felolvasniuk, melyek lényegé­ben kijelentő mondatokként voltak értelmezhetők. Összegezve tehát összesen hatféle dallamot vizsgáltam, amelyek négy különböző magyar dallamot és két különböző kínai tónust foglaltak magukba. A következőkben ezeket a dallamformákat összefoglalóan közléstípusnak hívom.

A jegyzet hozzáadásához kérjük, lépj be!

Hivatkozások
Válaszd ki a számodra megfelelő formátumot:
Harvard:
Chicago:
APA:
A magyar anyanyelvűek csak a magyar szavakat, míg a kínai anyanyelvűek csak a kínai közléseket olvasták fel. A magyar anyanyelvűeknek a magyar megnyilatkozásokat rövid párbeszédekbe foglalva, de önálló megnyilatkozásként kellett felolvasniuk, míg a kínai szótagokat izolált ejtésben vettem fel a kínaiak produkciójában. A felvétel során megjelenített magyar párbeszédeket és a kínai szavakat az 14. táblázat példái mutatják be, ahol az egymás megfelelőinek tekintett magyar és kínai szavak kiemelve láthatóak. A kísérletben felolvasott összes megnyilatkozás a tanulmány végén, a Mellékletekben látható (lásd az 1. és 2. mellékletet). A vizsgált magyar közlések esetén a kontextus segítette elő a megfelelő intonációs séma produkálását, míg erre a kínai szavak esetében nem volt szükség, hiszen egyrészről a hangsor adott tónusú megvalósulása indukálja a jelentést, másfelől a szomszédos tónusok koartikulációs hatása is befolyásolta volna a tónusprodukciót (Shen 1989a). A kísérletben a magyar és kínai egy szótagú szavak vokalikus részét elemeztem, mely a magyar szavak esetében középső nyelvállású, elöl képzett, labiális [øː], a kínai megnyilatkozások esetében pedig a szintén középső nyelvállású, hátul képzett, illabiális [ɤ] volt. Eltérő képzési jegyeik dacára e két magánhangzó akusztikai szempontból nagyon hasonló, és mindkettő a magánhangzótér közepén helyezkedik el, hiszen a képzési hely (a vízszintes nyelvhelyzet) és a labialitás a két magánhangzó esetében éppen ellenté­tes hatást fejt ki az akusztikai szerkezetre a következőképpen. Míg az illabiális veláris [ɤ] beszédhang esetében az ajakréses ejtés az ajakkerekítéses (veláris) szegmentumokhoz képest emeli a második formánsfrekvencia (F2) értékét, addig a labiális elöl képzett [øː] esetében az ajakkerekítés éppen csökkenti azt, ezzel az akusztikai magánhangzótér középső részére pozicionálódik mindkét magánhangzó (vö. 6.2. fejezet). Minden vokalikus elemet egy zöngétlen aspirálatlan obstruens előzött meg.

A jegyzet hozzáadásához kérjük, lépj be!

Hivatkozások
Válaszd ki a számodra megfelelő formátumot:
Harvard:
Chicago:
APA:
A kísérlet anyagát illetően megjegyzendő, hogy a kínai nyelv kötött szótagszer­kezetéből és monoszillabikus egységeiből fakadóan korlátozott lehetőségek álltak rendelkezésre a kínai szótagokkal ekvivalensnek tekinthető és jelentéssel is rendelkező magyar szavakat és minimális párokat találni. Ehhez kapcsolódóan meg kell jegyezni, hogy a kínai 2. tónusú [sɤ] szótag a kínai fonotaktikai szabályszerűségek szempontjából jólformált hangsornak tekinthető (és 4. tónusú megvalósulása létezik is), de ismeretlen okból fakadóan ehhez a hangsorhoz nem társul 2. tónus, tehát nem létező szó a mandarin kínaiban, és nem tartozik hozzá jelentés, így kínai karakter sem.
 

A jegyzet hozzáadásához kérjük, lépj be!

Hivatkozások
Válaszd ki a számodra megfelelő formátumot:
Harvard:
Chicago:
APA:
14. táblázat. A kísérletben felolvasott emelkedő és ereszkedő dallamú közlések példái
Emelkedő dallammenet
Ereszkedő dallammenet
Magyar
Kínai
Magyar
Kínai
Alternatív kérdés (ebben az esetben mindig az első tag a vizsgált elem) és
egy szótagú jelöletlen kérdés:
– Cső [tʃøː] vagy csá?
– Nem tudom. Cső? [tʃøː]
zhé
[d̥ʂɤ]
’tör’
Kijelentés:
– Mi az a henger, amiben folyik a víz?
– Cső. [tʃøː]
zhè
[d̥ʂɤ]
’ez’
Vokatív felszólítás/megszólítás:
A vízvezetékszerelő tíz óra munka után így szólítja fel a csövet:
– Cső! [tʃøː] Nehogy kilyukadj nekem!
 
Menü