Az illabiális veláris [ɤ] magánhangzó, az alveoláris [ɹ] approximáns, valamint a posztalveoláris [ɻ] approximáns kínai vokalikus szegmentumok esetében a kínaiul tanuló magyar anyanyelvűek feltételezésem szerint ezeket az L1-ben nem létező mandarin allofónikus beszédhangokat – az ekvivalensként osztályozásból fakadóan – az akusztikailag hozzájuk legközelebb eső magyar anyanyelvi magánhangzó-kategóriába sorolják, és ennek következtében a kínaiaktól eltérően, formánsarányaik tekintetében a magyar anyanyelvi beszédhangokkal helyettesítve képzik. Ez azt jelenti, hogy azt feltételezem, hogy a magyar anyanyelvű nyelvtanulók produkciójában a kínai illabiális veláris magánhangzó [ɤ] a magyar labiális mediális középső nyelvállású [ø]/[øː]-t (H6/a), míg a kínai alveoláris [ɹ] és posztalveoláris [ɻ] approximáns a magyar labiális, mediális felső nyelvállású [y]/[yː]-t megközelítő akusztikai tulajdonságokkal jelennek meg (H6/b).