A kínai vokalikus szakaszok F2-menetének dinamikus összehasonlításakor a GAMM alapmodellt a hangsor parametrikus kifejezéssel egészítettem ki, ami az alapmodellnél jobb illesztést biztosított (χ2(8,00) = 1172,92; p < 0,001). A modell eredményei szerint a /ɕa/ F2-értéke eltért a normalizált időtartamon belül (edf = 6,8; p < 0,01). Az eredmények szerint a haladó nyelvtanulók és az anyanyelvi beszélők az F2-görbéje jelentősebben eltért a referenciagörbeként meghatározott /ɕa/ lefutásától (edf = 6,1; p < 0,001), mint a kezdőké (edf = 4,8; p < 0,01) (64. ábra). A modell a becsült adatok 94,4%-ában talált varianciát magyarázta.

 

A /ɕa/ hangsor vokalikus szakaszának a normalizált időtartam függvényében megjelenített becsült F2‑görbéit a beszélői csoportok szerint összevetve azt láthatjuk, hogy a natív ejtés valósult meg a legalacsonyabb frekvenciasávban, a legkisebb meredekséggel, és (a görbe formáját illetően) leginkább homorúan. Ezzel szemben a haladó kínaiul tanulók produkálták a legmagasabb frekvenciasávban lefutó becsült F2-görbét, a kezdő nyelvtanulók becsült F2-görbéje pedig a másik két beszélői csoporthoz képest köztes tartományban valósult meg. Megjegyzendő az is, hogy míg a magyar anyanyelvűek mindkét csoportja esetében az időtartam kezdetén a becsült görbék egy rövid, látszólag statikus fázissal rendelkeznek, a kínai ejtésben a becsült F2-görbe rögtön ereszkedésnek indul. Ugyanakkor azt is fontos megjegyezni, hogy míg a natív beszélők a normalizált időtartam 60%-ánál elérték az /a/ akusztikai célját, addig ez a kezdők esetében megközelítőleg 70%-nál, míg a haladóknál 80% után következett be. Ez azt is jelenti, hogy a nyelvtanulók ejtésében a vokalikus szakasz normalizált időtartamának jelentősebb hányadát teszi ki a tranzíció a szibiláns és az /a/ akusztikai célja között.