A középső csoport végén a gyermekek negyedének írásmozgás-koordinációja csupán az előkészítő szintet éri el. Nagycsoport végéig ez az arány 4 százalékra csökken. Az óvodában még nem szükséges annak feltárása, hogy esetükben fejlődésbeli fáziskésésről van szó, vagy fennáll a diszgráfia lehetősége. Az írásmozgás-koordináció spontán fejlődése kettő–öt évig tart, így alkalmankénti gyakorlás, esetleg rövidebb ideig tartó fejlesztőprogramok alkalmazása helyett három-négy éves segítő program kidolgozása és megvalósítása lenne célravezető. A kéz és az ujjak finommozgását igénylő játékos feladatok, tevékenységek mindennapi alkalmazása javasolt. Fontos, hogy a kiválasztott tevékenység során a gyermek a kéz három ujját is működtesse (a hüvelykujját, a mutatóujját és a középső ujját), és örömmel vesse bele magát a munkába. Az írásmozgás-koordináció direkt fejlesztése nem javasolt, inkább komplex tevékenységekbe ágyazva (Miskolcziné Radics, 2017). Fontos tudni, hogy a kéztő és az ujjpercek csontosodása erőteljes fejlődésnek indul óvodáskorban, a kézmozgások differenciáltabbá, összerendezettebbé válnak (9.1. ábra), ami az írástanulás alapját képezi (Danis et al., 2011).

 

 

A kézdominancia ebben a korban már egyértelműen felismerhető. Ez azért fontos, mert a nem megfelelő kézzel történő írástanulás megterhelő a gyermek számára, és megnehezíti a tanulási folyamatot. A helyes ceruzafogás iskoláskorra többnyire kialakul (9.2. ábra), de sok gyermek esetében a finommozgás csak később érik be. Számukra gondot jelenthet a vékony sorközben való írás (Danis et al., 2011).

 

 

Fontos tudni, hogy a betűelem-másoló készség kialakítása már az iskola faladata; az óvodában ennek előkészítése a fontos. Középső csoportban az ujjmozgás-koordináció fejlődésének megsegítése a fő szempont, míg nagycsoportban az írószeres játékok, tevékenységek kerülnek előtérbe. Az optimális fejlettség alapvető feltétele az ujjcsontok és az ujjizmok fejlettsége, az izomerő szabályozása, valamint a mozgáskoordináció (Danis et al., 2011).